Dobay Pál: Az ember múltbeli tevékenysége a Pilisben

még a Dunából vizát és tokot. Nekünk legfeljebb már csak mutatóba marad egy-egy-bizonyító példány. Századunkban a mérleg másik serpenyőjén mindössze egy vadfaj szerénykedik: a Korzika szigetéről ide telepitett muflon. Ókor Az írásbeliség kezdetétől - ie. kb. 3.000 - itt élt népek, néptöredékek legjelentősebb tagja a Dunakanyarban a keltákhoz tartozó eraviszkusz törzs volt. Az ie. III. század során meghódították a Duna mindkét partját Pomáztól Szobig. Központjuk "fővárosuk" - a Gellért hegy oldalában épült fel. Ők az első komoly pilisi építészek és városlakók. Falakkal körülvett városokban éltek Legnagyobb pilisi váruk a Nagy Csikóvár csúcsán állott. Magas színvonalú kézműiparuk, fejlett kereskedelmük el sem képzelhető az irás-számolás tudománya nélkül. Különösen kitűntek a fémek megmunkálásában. Legismertebb - és valószínűleg legnagyobb településeik Esztergomban és Basaharcon kerültek feltárásra. Árutermelésük, iparuk és kereskedelmük megteremtette számukra azt a magasfoku jólétet, amely - a történelem tanúsága szerint - minden esetben egy nép legbiztosabb sírásója. Hatalmukat és erejüket eleinte csak a dákok gyengítették, akiknek pilisi megtelepedéséről P o m á z o n vannak adataink. Végső lehanyatlásuk időszárnitásunk kezdete tájára tehető, amikor a rómaiak vették át az uralmat tőlük. Az egyre erősödő római befolyás Vespasianus császár uralma /iu. 69-79/ alatt jut el odáig, hogy befejeződik a Dunántul, majd az egész Pilis megszállása, és megkezdődik a Duna jobb partján a védelmi vonal -a limes - kiépítése. A Római Birodalom kultur- ill. hadmérnökei kiválóan oldották meg ezt az akkor sem könnyű feladatot. A Dunakanyar két végpontján - Aquincumban és Brigetioban /ma K

0márom-Szőny/ - erős, nagy létszámú, jól felszerelt légiós tábort létesítettek. Ezek között kisebb katonai objektumokat találunk: Ulcisia Castra /Szentendre/; Cirpi /Dunabogdány/; Visegrád-Sibrik domb; Szent Mihály hegy Zebegény határában /ez kivételesen a Duna balpartján állott!/;