Deák Antal András: A Duna fölfedezése
Tartalom - BEVEZETŐ GONDOLATOK ÉS KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
A DUNA FÖLFEDEZÉSE BEVEZETŐ GONDOLATOK ÉS KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezt a távoli, rejtett világot barbár ismeretlenségéből elsőként én emeltem ki - vallja büszkén a Danubius Pannonico-Mysicus (1726) előszavában a szerző, Luigi Ferdinando Marsigli (1658-1730). Magyarországra gondolt. Arra a Magyarországra, mely a XIV. századtól egészen a XVII. század végéig a keresztény Európa és a mohamedán Kelet évszázados küzdelmeinek hadszíntere volt, és míg élet-halál harcát vívta, népe pusztult, a végvárak oltalmában az ismétlődő hadjáratok viharát túlélő falvai, városai elszegényedtek. Vizei, rétjei gondos kezek híján elvadultak, elmocsarasodtak, a folyókat pedig gyakran városokat, várakat védeni kényszerítették. Magyarország a török hatalom visszaszorítását követően néprajzi, földrajzi, és természetrajzi állapotát tekintve itt, Európa szívében, felfedezőre várt. Ez a felfedező Marsigli személyében érkezett el 1683-ban, akkor, amikor a török hadsereg utoljára Bécs ellen vonult. 1. kép - Luigi Ferdinando Marsigli Marsigli a természettudományok felvirágzásának izgalmas századában született és érett tudóssá, diplomatává, katonává. Világában jelen volt földrészünk újkori történetének genezise: a theocentrikusan gondolkodó középkor, a klasszikus múltra és értékekre rácsodálkozó reneszánsz, és a természettudományos meglátásoktól mámoros newtoni korszak. A katolikus egyházhoz erős szálak fűzték, mégis szenvedélyesen kutatta, rajzolta és gyűjtötte a pogány római emlékeket, és a felvilágosult ember racionális szomjával kereste az őt körülölelő világnak minden jelenségére a magyarázatot. Eközben nem veszett bele a részletekbe, hanem a nagy összefüggésekre igyekezett rátalálni. A rendszerben való gondolkodás jellemezte. Értékes írásai vannak olyan tudományterületekről is, ahol műveltsége és tudása csak arra volt elegendő, hogy megsejtse a probléma lényegét. Ilyenkor haladéktalanul ahhoz a szakemberhez fordult, aki segítségére lehetett. Ebben érzéke csalhatatlannak bizonyult. Az ásványtanhoz és a bányákhoz például nem sokat értett, mégis olyan ismeretekkel és meglátásokkal gazdagította a tudományt, hogy a bányászat történetével foglalkozók nem tudják megkerülni őt. Ugyanez vonatkozik térképező tudományára is. Amerre csak járt jegyzetelt, vázlatokat, helyszínrajzokat készített, barométer segítségével tengerszint feletti magasságot mért, hordozható kvadránsával csillagászati helymeghatározásokat végzett. A nyugati kartográfusok között ő volt az első, aki a Duna kanyarulatait iránytűvel követte, illetve térképeinek megrajzolójával, a tehetséges nürnbergi Johann Christoph Miillerrel (1673-1721) ellenőriztette. Ha észlelései közben problémák merültek fel, akkor atyai jó barátjához, a bolognai származású Gian Domenico Cassinihoz (Jean Dominque Cassini), vagy a nürnbergi Georg Christoph Eimmarthoz fordult segítségért. Amikor pedig a Kárpát-medence népeinek történetét, a terület természeti és gazdasági viszonyait 8
