Deák Antal András: A Duna fölfedezése

Tartalom - III.A DANUBIUS PANNONICO-MYSICUS, 1726

A DUNA FÖLFEDEZÉSE 27. kép - "A Felső-Magyarországi Selmecbánya híres fémbányájának a térképe, melyben arannyal vegyes ezüstöt bányásznak..." A hegyek belső felépítése A kőzetrétegek vetüléseit (vízszintes, ferde és függőleges rétegződéssel), a különböző fém telérek - arany, ezüst, réz, vasérc stb. — elágazási variációit, formáját, elhelyezkedését mutatja be 22 ábrán, és rövid leírásukat adja: A nem igazi kőzetek - a kősó, a megkövesedett testek, az ásványi sók leírásánál — főként az erdélyi sóbányákkal foglalkozik, és meglepően sokat időzik náluk. Az ottani kősóhegyek, mint amilyen Sófalunál is látható, valamint az ilyen hegyekből előtörő források, felcsigázták érdeklődését. Róluk nemcsak tudós informátoraitól, hanem az erdélyi hadjáratok során személyes tapasztalatok alapján is szerzett ismereteket. Vizeiket elemezte, és leírta az efféle ásványforrások által létrehozott mocsarak felett 1685-ben a katonák által megfigyelt lángokat. 12 képben mutatja be a kősóhegyek keresztmetszetét, és különböző hegyek lángoló forrásainak helyzetét. A kevésbé értékes kőzetek között megkülönböztet nagyobb méretű, de lágy, és kisebb méretű, de kemény kőzeteket. A nagyobb méretű értékes kőzeteket — például kristályokat - miként mondja -, nemességük miatt drágaköveknek is nevezik. 41 ábrával szemlélteti. A nemesfémek között a valódi nemesfémekkel - arannyal, ezüsttel - foglalkozik, és különböző méretű rögök, illetve homok formájában ábrázolja őket. Míg a híres felvidéki arany és ezüstbányákat ismerteti, leírásába személyes élményeit, tapasztalatait is beleszövi. Külön fejezetben foglalkozik a kevésbé értékes fémekkel, a rézzel és vasérccel, a rézbányákból származó vizekkel. Mindezt 76 képpel illusztrálja. Nem valódi fémek között tárgyalja többi között az antimónium kristályokat, higanyt és az ólmot — 28 ábrával gazdagítja. A fémek keletkezése Marsigli megkísérli rekonstruálni a fémek keletkezését a kőzetek és a hegyek struktúrájának megfigyelései alapján. Úgy gondolja, hogy a Föld belsejének lelke a hegyek sajátos kőzetelrendeződése folytán tör éppen a tűzhányókban a felszínre, s aztán megszilárdul. A szemléltető rajzon egy tűzhányó kráteréhez hasonló képződményt mutat elágazásokkal. Feltételezése szerint egy és ugyanazon, a Föld mélyéből előtörő leheletből képződik valamennyi fém, csak a körülmények játékától függ, mi lesz belőlük. 70