Deák Antal András: A Duna fölfedezése

Tartalom - II. DANUBIUS A MEGVALÓSULÁS ÚTJÁN

A DUNA FÖLFEDEZÉSE Olyan katona vagyok, aki mindig szükségesnek tartottam, hogy a könyvek és a tudományok megbecsülése ne az utolsó helyre szoruljon az életemben. Miután a nagyvilágnak és a Royal Societynak így bemutatkozott, felkéri a Társaság tagjait, hogy jóindulatú bírálatukkal segítsék munkája fogyatékosságait kijavítani, hogy az anyag elrendezésébe és feldolgozásába semmiféle helytelen ne kerüljön. Végezetül Niuthun (Newton) úr, az Angol Tudós Királyi Táraság legméltóbb elnöke iránti tiszteletét fejezi ki. Míg Marsigli a Prodromus szöveges részének szerkesztésével volt elfoglalva, Nürnbergben lendületesen dolgoztak a Duna-monográfia még hiányzó illusztrációinak elkészítésén és rézbe metszésén. így a mű 1704-ben való megjelenésére reális esély volt. Ekkor azonban a breisachi események következményeként a szerencsétlen mü elvesztette oltalmazóját, támogatóját - a császár jóindulatát. Megjelentetésének reménye a bizonytalan jövőbe tolódott el. BREISACH - A SZERZŐ ÉS MŰVE HÁNYATTATÁSAI Elvesztettem ... minden lelkierőmet és azon lehetőségemet, hogy nyomdába adjam, mivel a mindenünnen rám zúduló csapások a szükséges belső békétől megfosztottak, és a töméntelen gond az elmélyült munkát lehetetlenné tette - írja erre az időszakra utalva Danubiusa előszavában. 1704. augusztus 12-én Guicciardini és Marsigli új titkára, Scheuchzer, elhagyták Bécset.

22

0 Csomagjukban valószínűleg ott lapultak a Danubius kéziratai. A kézirat szerzője is hátat fordított Bécsnek, és előbb Ferrarába, Modenába, majd Milánóba ment, remélvén, hogy a spanyol király kormányzója, Lorraine herceg szimpátiáját megnyerve esetleg megfelelő pozíciót ajánlanak fel a gyakorlott katonának, és támogatást apológiája kiadásához, amelyben magát Bécs és a nagyvilág felé a Breisach-i ügyben tisztázza.

22

1 Bár előzékenyen fogadták, várakozásában csalódott. Elhagyta Olaszországot, és átkelve az Alpokon Svájcba ment.

22

2 Erről id. Scheuchzertől értesülünk.

22

3 Alig melegedett meg azonban új hazájában, a Szent Gotthárd hágón át - valószínűleg francia biztatásra — ismét a Pó völgyébe indult. Útközben a hegyek között a magasságok megállapítására barométerével méréseket végzett. Milánóba 1705. augusztus 4-én érkezett. Addigra a Duna-monográfia márciusban Nürnbergből elküldött rézlemezei, valamint a könyvvel kapcsolatos jegyzetek és kéziratok

22

4 eljutottak rendeltetési helyükre: Bolognába. Gyakorlatilag úgy kellett kilopni őket Lipót császár birodalmából, hiszen a Duna-monográfia — a nagy értéket képviselő rézlemezekkel együtt - a császár pénzén készültek, így Marsigli tulajdonjoga felettük erősen megkérdőjelezhető volt. Ennek tudatában hangsúlyozta, amikor féltett kincsét szülővárosának ajándékozta, hogy a - néhány rézlemez kivételével kész — művet a császár anyagi támogatásával készítette.

225 Megérkezve tehát Itáliába, Marsigli előbb XIV. Lajos ott harcoló seregeinek táborába ment. Reményeiben azonban ismét csalatkoznia kellett. Igényt tartottak volna ugyan szolgálataira a franciák, de nem úgy, ahogy az Marsigli számára elfogadható lett volna. Ők ugyanis a magyar viszonyokat jól ismerő, tapasztalt hadmérnököt egy csoport 22

0 Scheuchzer Mss, Zentralbibliothek, Zürich 22

1 John Stoye: Marsigli's Europe 1680-1730. Yale University Press New Haven and London 1994. p. 257. 22

2 Johann Georg Scheuchzer neve Marsigli informátorai között is felbukkant már. Fia, Johann Jacob, miután J. C. Müller a bécsi csábításnak engedett, Marsigli mellett titkári szerepet töltött be. 22

3 J. C. Müllert a bécsi udvar önálló feladattal, az örökös tartományok felmérésével bízta meg. 22

4 BUB Mss di Marsigli Vol. 80. C pp. 33-34. Nürnberg, 1705. március 19. Joh. Heinrich Müller Marsiglihoz 22

5 Archivio di Stato, Bologna; Assunteria di Istituto - Diversorum - B. 20 n. 7. fasc. 3. 51