Deák Antal András: A Duna fölfedezése
Tartalom - LUIGI FERDINANDO MARSIGLI: A DUNA MAGYARORSZÁGI ÉS SZERBIAI SZAKASZA
A DUNA MAGYARORSZÁGI ÉS SZERBIAI SZAKASZA MAGYARORSZÁG ÉRCBÁNYÁINAK FORRÁSAI Mindenekelőtt említésre méltóak azok a források, amelyeket általában Herrengrundnak és Scbemniznek neveznek, midőn ez is, az is a rézbányákból ered: azután egy másik is, a Ribari, és nem utolsó sorban ugyancsak megemlítendő még két másik — egyikük a Küküllö közelében lévő (ebből lángok törnek fel, és ha a vizet fölkavarják, a fáklya lángra lobbantja), másikuk pedig a Maros folyó közelében található. A rézbányákban eredő forrásokat részletesebben tárgyaljuk az ásványokról szóló III. és a vegyes megfigyeléseket tartalmazó VI. könyvben, amelyek különböző részeiben ezen források vizeiről végzett kísérleteket ismertetjük. Ezek a kísérletek megmutatták, hogy a források vize nemcsak tiszta rézgálicot, hanem tiszta rezet is tartalmaz. Tudniillik a vaslemez, amit egy edényben erre a célra gondosan tárolt vízbe merítenek, nem lényegül át más fémmé - szubsztanciáját is megváltoztatva -, nevezetesen rézzé, miként azt általában hiszik, hanem azok a rézgálic részecskék, vagy réz részecskék, amelyeket a víz magával sodor, behatolnak a vas szerkezetébe, felszínén lerakódva bevonatot képeznek; és kezdetben csak vöröses sárga rézhártyával fedik be azt, bármilyen alakú is a vas, majd rárakódván végül megszilárdulnak; ha pedig teljesen eltávolítjuk a nem tiszta vas-szulfátot, a rézgálic massza réz formájában maradéktalanul összegyűlik. Itt megjegyezzük, hogy a kísérlet azt is megmutatta, hogy a vasra a folyamat közben a finom porszerű bevonat annyira lazán rakódik rá, hogy könnyen leválik és szétporlik, ami az egész kísérletet megzavarhatja. 426
