Deák Antal András: A Duna fölfedezése
Tartalom - LUIGI FERDINANDO MARSIGLI: A DUNA MAGYARORSZÁGI ÉS SZERBIAI SZAKASZA
A DUNA MAGYARORSZÁGI ÉS SZERBIAI SZAKASZA A KÖVES VAGY SZIKLÁS PARTOK, AMELYEK A DUNA-MEDER FELÉPÍTÉSÉNEK TÖBB HELYEN MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐI Folyónk elhagyván Ausztria hegyeit, melyeknek lezárója, ahogy a mi választott szakaszunknak is Kahlenberg, vagyis Kopasz hegy, a tengerbe való torkollásáig nem folyik többet hegyek között, kivéve a Garam torkolatától Vácig, és Szerbiában Columbactól a Strabon által említett Duna zúgókig terjedő szakaszokat, ahol hihető, hogy a meder is ugyanolyan anyagból van, mint a kőszirtek, vagy annál kissé puhább másféle kőzetből. Az említett két hegyes szakasz között nagy különbséget találunk; az egyiken ugyanis, Visegrád hegyének csúcsát kivéve, melynek kopár sziklás jellege van, a part két oldalán lévő többi hegyet termékeny talaj és dús erdők borítják, melyek a kemény sziklák komor arculatát szinte teljesen eltakarják. A budai részen a partot fehér, szürke, sárga és vörös mészkősziklák alkotják, melyeket előszeretettel használnak fel házak építésénél, és rendesen SSS erezetű szokott lenni. Columbactól az említett sziklás zúgókig terjedő hegyek szakasza szinte tömlöce, illetve börtöne ennek a hatalmas folyónak, amelynek falait még felettébb sebes és rohanó folyásával sem bírta csöppet se szétrombolni. És a világnak ezen bilincse miatt - délen a Balkáni hegység, északról a Kárpátok fogják közre -, szemet gyönyörködtető ez a rész, melynek kegyetlenül kemény sziklafalára edzett vasvésővel támadtak egykor a rómaiak, hogy a sziklákat kivájva utakat nyissanak. Erről a Dunáról szóló művünk II. kötet I. részében beszéltünk. Ezeknek a szikláknak a felszínén zöld, sárga és hamuszürke szín keveredik, a bennük lévő érc és más anyagok miatt, belsejük pedig hamuszínű. Keménységük felismerhető a rómaiaknak már említett bevágásaiból; és a zúgók ama sokaságából, amelyek egyik parttól a másikig húzódva a hatalmas folyó ostromának úgy ellenállnak, hogy az több mint ezer éven át ezeket a kikezdhetetlen sziklákat szinte teljesen eredménytelenül ostromolja. Midőn Marecobilánál a Duna szorosaiban gyönyörködtem, amelyeket 30-40 ölre becsülnek, és vizsgáltam a szikla meredekségét és keménységét mindkét parton, gyakran lenyűgözve csodáltam, amint a sziklák a folyó hatalmas tömegét azokba a szűk szorosokba kényszerítik. Ekkor határoztam el először, hogy Horban és sok más helyen is az efféle hegyeknek az eltérő sajátosságait köveik alapján behatóbban megvizsgálom. Ezeknek a képeit az ásványokról szóló III. kötetben hozzuk azért is, hogy az azokat összetartó bilincsek titkába bepillanthassunk, és hogy lássuk, a természetet alkotó Istennek milyen hatalmas munkát és mennyi gondot jelentett, hogy a Dunának - a sziklák eme mérhetetlen tömegén át — utat nyisson. 410
