Deák Antal András: A Duna fölfedezése

Tartalom - I. A DANUBIUSHOZ VEZETŐ ÚTON

A DUNA FÖLFEDEZÉSE kizárólag csak vízi úton tudták biztosítani. Magyarország szárazföldi útjai a folyók árterein és az Alföldön megbízhatatlanok voltak. Elég egy pillantást vetni az országnak a folyószabályozások előtti vízrajzi térképére, hogy nyilvánvalóvá váljon: a vonuló seregeknek az árvizek által elöntött vidékeken, megrongált utakon kellett vonulniuk. Ha a hajó elsüllyed, akkor a tengerben még úszhatsz. Itt azonban zsombék van, ami lehúz, sással, kákával teli víz, belekeveredsz lovastul — írja az egyik szász zsoldos katona az alföldi útviszonyokról, amikor is Buda visszafoglalását követően a törököket üldözve Szeged-Zenta irányába meneteltek. Majd így folytatja: Szeptember van, esik az eső, a dágványos út két oldalán elvadult bozót, szittyós rét, sásos víz. Napok vonulásán át csak víz és víz. És persze közben szomjan halhatsz, csakúgy, mint a hajótöröttek. Mert vizet inni halál. Bűze van ennek a víznek, és kút persze sehol. Mert falu sehol. És ha mégis akad kút, egy-két hulla abban is oszladozik, biztos lehetsz benne... A poggyászt nyolcökrös szekerek húzzák utánunk, csakhogy a sárban megrekedtek.

21 Ezért a szállítások egészen a XIX. század közepéig főként vízen, hajóval történtek. Erdély sóját, fáját, Bácska búzáját leginkább ló- vagy ember által vontatott hajón szállították Budára, Bécsbe. Az alföldi lapályok és árterek gulyáit pedig lábon hajtották vásárra Buda, Bécs, Nürnberg vagy éppen Velence irányába. A politikai légkör a három részre szakadt országban Marsigli Magyarországon egy feszült és bonyolult társadalmi-politikai légkörbe került. Csalódnia kellett, ha úgy gondolta, hogy a 150 éves török uralomtól sokat szenvedett magyarok őt, mint az osztrák császár önkéntes katonáját, megszabadítóként fogadják. Magyarország számára ugyanis a Habsburgok jelenléte nemkívánatos volt, akárcsak a törököké. Az ország — korabeli megfogalmazással élve - két pogány közt vergődött. A feszültséget, amely a török háborút követően a II. Rákóczi Ferenc fejedelem által vezetett szabadságharcban robbant ki (17031711), Marsiglinak az első naptól éreznie kellett. Az ellenállás parazsa már régóta izzott a hamu alatt. Nem sokkal korábban pedig (1669), hogy Marsigli Magyarországra jött, éppen az ő patrónusa, Lipót császár fejeztette le az ellene összeesküvő nagyurakat - Nádasdyt, Zrínyit és Frangepánt -, felfüggesztette a magyar alkotmányt, és Magyarország felosztását, az örökös tartományokba való beolvasztását tervezte, valamint a lakosság betelepítésekkel való cseréjét. A terrortól tartva sokan elbujdostak, Erdélybe menekültek. Thököly, erdélyi fejedelem zászlaja alá gyűltek ezek a szegény, bujdosó kurucok, akik 1683-ban a törökök szövetségeseként(l) a Felvidéken Bécs irányában egészen Pozsonyig nyomultak. A Habsburg uralomtól való szabadulás reménye azonban szertefoszlott, amikor az egyesült keresztény hadak Kara Musztafa nagyvezír százötvenezernyi seregét Bécs alatt szétverték. Ezt követően sokan úgy vélték, hogy hamarosan egész Magyarországról kiszoríthatják a törököket. Ehelyett az ország 16 évre hadszíntérré vált. Ezalatt szinte egész vármegyék néptelenedtek el. A háborút követő telepítések, a ma is szlovák, német, szerb neveket viselő helységek mutatják a magyar lakosság tömeges pusztulását.

22 Az országban a nyomort fokozta az a törvény, amely szerint a hadsereg ellátásáról az az ország gondoskodik, amelyiknek a területén a hadműveletek folynak. Ezen elv alapján a katonák feljogosítva érezték magukat a fosztogatásra és az erőszakoskodásra. A Bécs és Buda közötti Duna-mente a vonuló zsoldoscsapatok miatt néptelenedett el. A már említett zsoldos katona 1686 őszén megrázó képet festett az országról: „Ezt a nyavalyatörte országot évente tövei-heggyel felforgatták arany, ezüst vagy bármi marha után a zsoldosok, a tatár, a török, a kuruc meg a német adószedő, hogy könnyebb a kazalban elrejtett tűt megtalálni, mint itt az aranyat. 2 ^ Rüdiger Hitzkopf szász zsoldoskatona magakáromlása. Lengyel Balázs: A török Magyarországon. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp. 1971. p. 149. 2

2 Szegény magyar népj Mikor léssz mär épj Megromlottdl, mint cserép - panaszolja versében az egyik bujdosó kuruc (Rákóczi-nóta töredék — a Rákóczi-féle szabadságharc bukása - 1711. után). 13