Csoóri Sándor: Esztergomi töredék

Tartalom - MŰVEK ÉS NAPOK (1979-1990)

MINT TITKOS MEGBÍZATÁS Jönnek sokan és nézik arcomat, megsüppedt szemem elborulásait nézegetik: maradt-e bennem élet a késsel rámtámadó, mocskos Kéz után, a léleksebzés után maradt-e mosoly? Szobám négy sarkából cigarettafüst tekerőzik föl kígyózva a tompa mennyezetre, mint testvéri jelzőtüzeké. Faluk üzentek így egymásnak némán, mikor ölni és fosztogatni zúdult a török. Ottkint jegenye zúg s egy fáradt utasgép araszolgat az égen hazafelé. Húznák szememet magukkal ők is, de nagy térségek nyílnak ki bennem váratlanul: hajdani ökörcsapásos mezőkön hadakozik értem a végvári ősz. Hallom és látom: szalma ropog, csont ropog s fakó nádkúpok közt fölriasztott tüzek csaponganak, s űzött fácánok röppennek föl a gazból vörösen, mint lenyakazottakból a vér. Nyitott sebemmel ott fekszem most én is azon a mezőn. Felhők jönnek rám és vágtázó, idegen lovasok. Hányadik testemet tapossák újra bele hazai földbe? Sár, ganyé, keserű fű a számban. S édes hazám földjétől öklendezem. De érzem s tudom: rámtalál majd a szél, hajammal elszalad s holtak kezét érintve visszatér újra. S ez az érintés élni kényszerít engem minden időkben, mint titkos megbízatás a gyöngéd vértanúkat.