Csoóri Sándor: Esztergomi töredék

Tartalom - MŰVEK ÉS NAPOK (1979-1990)

Fák bámulnának közelről, mint születésemkor ujjongó szemek s a hegy tetejére temetett katonahalottak galagonyaillata lengne körül. De mit ér ma itt a bámulat s mit a képzelet, amikor szentföldi zarándokként a buta semmibe gyalogolnak. Tódulhatnának ide téli tulipánok, jéglakók, holdemberek, szemem megszokná gyorsan őket is, mint megaszalódott, őszi kétségeket. Valahol, bent a vályús völgyben, vadászok durrogatnak. Visszhang visszhangot űz. A távcsövek szálkeresztjén táj-töredékek, havas nádasok, vértanú nyulak. Csupa elmozdulás, csupa szilánk és vérselyem-férc. Vakulnom kell, ha a világot látni akarom újra, süketülnöm, ha hallani. Egyetlen hangban a hajsuhogást és a tengert, s a kimért idő hatalmát baltazajban. 90