Csoóri Sándor: Esztergomi töredék

Tartalom - MŰVEK ÉS NAPOK (1979-1990)

Esztergom felől harangszót himbált a szél minden ébredéskor, látlak most is, ahogy belekapaszkodsz a korai kondulásba és hintáztatod magad a dombok fölött. ELJÁRSZ UTÁNAM Eljársz utánam, lábnyomaid a hóban, kutyák, madarak nyoma mellett. S néha még a holdfény is odakeveredik a siető nyomok közé. Kóró csörren meg, jelez a mélyút fölötti parton, ahol áttüzesedve szoktál jönni s már hallani messziről is, hogy most a halálod után újra nehéz a lélegzésed, mintha egy bazalthegyet hordanál megszakadt szíved helyén. De nekem élőbb vagy így is, mint az élők, akik muszlicás rajokban röpdösnek nyárból őszbe: te egyszerre itt vagy velem minden szobámban, bent a melegben s kint az úton, egyszerre minden múltban, minden jövendő szélfújásban, s a diófák jeges kérgén, mint előszobák tükrén is csak átsuhansz és nem tudom: tolongó arcaid közül melyik arcodat szeressem jobban s melyik kezedért nyújtsam előbb a kezem? 87