Csoóri Sándor: Esztergomi töredék

Tartalom - MŰVEK ÉS NAPOK (1979-1990)

A SZOMSZÉDBÓL MÉG ÁTJÁR A KUTYA A szomszédból még ma is átjár a kutya, bozontos tatár herceg, s lefekszik ajtód elé. Feje a küszöbön, mint érzelmes, fakó mítoszokban. Sütteti magát az októbervégi nappal, de olykor fölneszel, mintha téged hallana szöszmötölni bent a házban, pedig csak az elözvegyült padlód nyikkan meg néha és agonizáló lepkéid szöszörögnek. Ilyenkor nem lépem át soha a küszöbödet, fölhúzódom inkább a marcona, szeles dombra s órákig nézem föntről fekete szilvafáid. FANYAR BUKOLIKA Kecskék keringenek az esőben, kikötve láncon. Csuromvizesek már, mint az árvízi ürgék. Mekegnek, rimánkodnak kétségbeesve, de nincs a közelben senki, aki megkönyörülne rajtuk. Még csak egy csapottvállú madárijesztő se rongyoskodik a bokrok mögött reménykeltőn. Mintha mindenki elköltözött volna erről a szemetvidító, bazilikás dombvidékről, vagy hamis pálinkáktól részegen horkolna bent a házban: férfi, nő, egymás nyálában elheverve, egymás megsavanyodott lélegzetében. Isten után már az ember is megunja itt az uralkodást? megunja ezt a földet? a balsorsba hanyatló piszmogásokat s faképnél hagyogat lassan minden fűszálat, esőcseppet, csömbökös kecskét? Hánykolódik a sáros lánc a porcfüvek fölött. A maradék pásztori idillt most áztatja szét a szennyezett, májusi eső. Fönt, a felhők fölötti ürességben járőr-repülő bődül föl elhagyottan, csukottszemű atombombákkal szárnya alatt. 84