Csoóri Sándor: Esztergomi töredék

Tartalom - ELŐZMÉNYEK, KAPCSOLATOK (1971-1990)

Agócs Sándor Ünnep a faházban Csoóri Sándornak Jöttünk lobogó hajjal, tágult pupilla nehezül a tájra, reped a csönd, mint zöld dióburok. Felettünk megszorul a mennybolt: félig kihunyó pici csillagok játszanak veled. Itt megszépül csak azért is az idei nyár! Cementes kézzel toljuk össze az ünnepi asztalt, s történelmet szívunk magunkba a vacsora mellé. Maszatos képünkre végül mégis kiül a szívdobogás: két országot látunk ím a dombról, szemünk a vízen innen simogatja a tájat Lobogó hajjal jöttünk utánad, messzire űzve az égzengést kis időre. A magára maradt Város riadt társak némaságával üzen. Teletűzve a környék emlékekkel, s valóban, itt van csak nyugalmad, hol elszárad majd minden mezsgyekaró. A földhöz lapuló angyalok között felkavart szívvel vágunk útnak, megtömve tiltott gonddal zsebeinket, dugdosva kémény mögé, ing alá, kitéphetetlen helyekre. Visszük a késő éjjeli szelíd zsongást, a megtisztított emberi szókat, míg a hosszan reánk mosolygó fákhoz észrevétlen lopózik vissza a csönd. Esztergom, 1983. szept. 65