Csoóri Sándor: Esztergomi töredék

Tartalom - MŰVEK ÉS NAPOK (1979-1990)

cseh, angol, román bűnök és ezek mindmáig nem múltak el. Elég Romániára, Szlovákiára, Jugoszláviára gondolnunk, hogy vádló szándék nélkül kijelentsük: az elmúlt hetven év bűnei sokkal több értéket pusztítottak el, mint amit Versailles-ban a mi számlánkra írtak. Bármennyire elevenek is ezek a bűnök, természetes, hogy a föntebb emlegetett Magyarország képe csakis a szellem mappáira rajzolható föl s nem a térképekre. Világosabban fogalmazva: nekünk most nem visszacsatolásról kell ábrándoznunk, hanem a szétszakadt magyar szigetek összecsatolásáról.Ehhez pedig kevés a legtökéletesebb demokrácia is; kevés a külkereskedelem is, a piac, az európaiság arany cirádával keretezett belépőkártyája ama sokat emlegetett Házba. Hadsereg helyett mi már csak kultúrával, érzelmekkel és stílussal hódíthatunk. Stílussal, amelyre egyformán kapják föl a fejüket Kolozsváron, Léván, Beregszászon, Nagybecskereken és New Yorkban, Amerikában. Egyszerre a müncheni Pax Romana összejövetelein és a Sao Paolo-i Magyar Házban. S ebben a kultúrában és stílusban ott kell érződnie Szent István, Szent László, Mátyás király és Bethlen Gábor akaratának, Dózsa és Zrínyi eltökéltségének, Berzsenyi, Ady, József Attila, Sinka István felejthetetlen hangjának, de ugyanígy ott kell lélegezniük a Lúdas Matyiknak, a Kádár Katáknak és a Bartók fonográfját cipelő körösfői parasztnak. Sőt, hogy a csipkelődő újságírókat fölingereljem: bizony még a székely kapuknak és a táncoló férfiakon suhogó gatyáknak is. Mindannak, amiből lettünk s amik vagyunk. Lehet, hogy enélkül a stílus nélkül a most zajló forradalom is csak félforradalom? És lehet, hogy az én politikai küldetésem is ennek a stílusnak a keresése, alakítása lett volna inkább, mint lótni-futni az országban vagy ott tipródni a politika kormozó műhelyeiben s politikusokkal együtt verni a vasat? 143