Csoóri Sándor: Esztergomi töredék

Tartalom - MŰVEK ÉS NAPOK (1979-1990)

A SOM, A LONC, A SEJTELMES KÖKÉNY Kitartó, hosszú ősz már hetek óta. A költő elámolodva nézi a lusta macskákat az októbervégi napsütésben. Hevernek kint a kertben, mint prémekbe bújtatott reklám-hölgyek. Sárga szem, sárga lomb, sárga lidérc tűz nyomulna be a versbe s egy karneválozó vulkán lávája nagymessziről de a költő váratlanul most a vak Miltonra gondol, ki arcához érintve a rózsát köszöntötte az évszakot sugárzó szemüreggel. Talán az ő mosolya azóta is az ősz, a bordátlan égre fölsikló derű, a som, a lone, a sejtelmes kökény; talán az övé minden átvilágított jegenyecsúcs s a fényszóró-hosszú sugarak is a temetőkön. 124