Csoóri Sándor: Esztergomi töredék

Tartalom - MŰVEK ÉS NAPOK (1979-1990)

NYÁRI ÓDA Áll mozdulatlanul minden. Az elpilledt levélrések között csak a habókos legyek bújócskáznak. Fölsír egy hascsikarásos szúnyog a délutánban s aztán, mint a csecsemők, tovább alszik. Csönd, csönd. Megcsöndül bent a fül is. Most születik az arany, a tűz, a méz s a gyönyör karikái is most szárnyasodnak. Elég csak a szememet lehunynom: sikoltás-előtti pupillák rajzanak el az arcom előtt. Elmúlt nyarakból szalmakazlak pattogása szüremlik hozzám s a szérűk mélyéről hőgutás kakas kiált. Ó, halhatatlan júliusaim! Remeg a levegőég köröskörül s fehér rakétaként száll föl lassan a zámolyi templomtorony. Út a végtelenségbe, minden határon túlra, ez voltál nekem nyár és ez is maradsz, hisz magam is fény vagyok: csavargó, boldog, emberi tűz. Ha nem tudnád még: nyomozz utánam titkosan rigók közt, vizek fölött. Ülök egy kertben, jöhet rám rossz idő is. Sziszegő, tüzes drótok mászhatják meg dúdoló fáimat s a szomszédos dombtetőt. Az égésszagban emléknek akkor is te maradsz meg, forró szájmelegeddel, nyár s vibráló egeiddel. 111