Cseszka Éva: Esztergom 1956

Tartalom - Készülődés és a tüntetések kezdete

zárva), valamint a laktanyába való bemenetelüket. Hamar főhadnagy ismét beszélt velük, mire ők a Széchenyi térre vonultak.

6

4 A nagygyűlésen egy név szerint nem említett (talán Várszegi/Vágréti), a Szerszámipari Gépgyárban dolgozó férfi a városháza erkélyéről fölolvasta az egyetemisták 16 pontos követelését, Horváth Csaba pedig elszavalta a Nemzeti dalt. Majd egy idős ember, Paczolay Imre egy 1848-ból való nemzeti zászló darabját vitte fel az erkélyre, „mivel valamelyik nagy vagy dédatyja 48-as tiszt volt, aki reájuk örökül hagyott egy megmentett zászlótöredéket, ezt adta oda az esztergomi tüntetőknek -jóakaratú hitében." - emlékezik vissza Zolnay László, akinek az üggyel kapcsolatban később problémája adódott, 1957-ben ugyanis Lázár tanácselnök rajta kérte számon a zászlót, mivel úgy tudta, a múzeumból származott.

6

5 A nagygyűlésen minden szónok hangsúlyozta, hogy támogatják mindazt, ami Budapesten történik, Nagy Imre mellett állnak, valamint azt akarják, hogy „takarítsák el a Rákosi-rendszert". Ahogy Horváth Csaba írja visszaemlékezéseiben: „Egy nagy szimpátiatüntetés volt ez, olyasmi buggyant ki az emberekből, ami már régóta érlelődött."

6

6 Ugyanekkor a Városháza nagyterméből kötélen leengedték Rákosi gipszből készült szobrát a tömeg közé, amelyet az utolsó néhány méteren olyan gyorsan eresztettek, hogy az a kövezeten összetört. A tüntetők közül többen Budapestre akartak menni segíteni. A forradalom élére került emberek igyekeztek visszatartani a tüntetőket a budapesti úttól, és mindenkit a nyugalom, rend és biztonság megőrzésére intettek. Ezt erősíti a következő idézet Kiss Lászlótól, a nagygyűlés egyik szónokától: „Október 26-án néhány szót szóltam az akkor összegyűlt tömeghez. Ebben felhívtam a tömeg figyelmét arra, hogy semmi felesleges vérontásnak nincs semmi értelme, továbbá annak sem, hogy minden gondolkodás nélkül Pestre menjen. Ekkor volt kb. délelőtt 9 óra. Felkértem a tömeget, hogy oszoljon szét és déli 12 órakor jöjjön vissza, míg én ez idő alatt igyekezni fogok a kormánnyal összeköttetést keresni és amennyiben a harcok Pest területén már nem folynak, úgy semmi értelme annak, hogy Pestre menjünk."

6

7 Eközben a tömeg kikényszerítette az összes fogoly szabadon bocsátását a megyei börtönből. Az akkor középiskolás Meggyes Miklósné így emlékszik vissza: 6

4 HL, 1956-os gyűjtemény, 3. d. A 93. híradó zászlóalj jelentése. 481. 6

5 Zolnay László: i. m. 667. 6

6 Horváth Csaba: „Egy pillanatig sem bántam meg, amit tettem". In: ,JSzuronyok hegyén nem lehet dolgozni." Válogatás 1956-os munkástanács-vezetők visszaemlékezéseiből. Szerk.: Kozák Gyula, Molnár Adrienne. Századvég - 1956-os Intézet, Budapest, 1993. 327. 6

7 KEMÖL, Esztergomi Megyei Bíróság (a továbbiakban EMB) B 686/57. 114. (Kiss kihallgatási jegyzőkönyve, Horváth Csabáék perében.) 33