Cseszka Éva: Esztergom 1956
Tartalom - A forradalmi szervezetek megalakulása
honvédségi gépkocsiból szórták szét a városban. A szerv működéséről Horváth Csaba a következőket írja visszaemlékezéseiben: „A Nemzeti Tanácsban a döntéshozatal mindig demokratikusan történt. Bády vezette az üléseket, először ő mondta el a véleményét, majd felszólalt, aki a kérdéshez hozzá kívánt szólni, és utána a tanács szavazással döntött." 17 8 A Nemzeti Tanács tehát egy alulról építkező szerv volt, amelyet - mint máshol az országban - demokratikus úton választották meg, szabad jelölés alapján. Mivel ezt a helyi munkástanácsok küldöttei alkották, így fő feladatuk a két intéző testület közti kapcsolattartás volt. A munkástanácsok ugyanis megalakulásuktól fogva törekedtek tevékenységük összehangolására. Ez a Nemzeti Tanács keretein belül működött is. A felhívásokat az üzem legáttekinthetőbb helyeire ragasztották ki, hogy ezáltal mindenki tájékozódhasson. Szükséges még megjegyeznem, hogy a városi tanács dolgozói a forradalom kitörése után is folyamatosan végezték munkájukat. Már az első tanácsülésen döntés született az utcanevek átnevezéséről, illetve a régi nevek visszaadásáról. így lett például Kun Béla utcából Béla király útja. Mártírok útja helyett pedig még a perek során is sokan Lőrinc utcát mondtak. A Nemzeti Tanács első ülésén mindenki be-beszaladgált az utcáról, hogy milyen döntéseket hoznak, illetve, ha valamilyen problémájuk volt. Neuhauser Kálmán például azért fordult a Nemzeti Tanácshoz, mert a hadosztály-parancsnokság nem akarta neki kiadni a Sötétkapunál agyonlőtt 24 éves leányának a holttestét. A Nemzeti Tanács két tagot jelölt ki, hogy közöljék a hadosztály-parancsnoksággal a Tanács határozatát, miszerint a holttesteket ki kell adniuk. 17 9 A halottak eltemetése tehát külön-külön, családi körben zajlott. Közös temetést nem is akartak, de a halottak többsége egyébként sem volt esztergomi. Az első tanácsülések egyikén döntöttek arról is, hogy a sortűz áldozatainak emlékére emlékművet állítanak. A tüntetés napján mindenki könnyen szerezhetett fegyvert. Nemcsak a felkelőknek lehetett fegyverük, hanem a bűnözőknek és a forradalom ellenségeinek is. Rendkívül fontos és halaszthatatlan feladat volt a közbiztonság és a közrend megteremtése. Esztergomban - ellentétben több várossal - ekkor még nem létezett nemzetőrség, a rendet a Rendfenntartó Katonai Alakulatok parancsnoksága biztosította. A forradalmi szervezetek számára országszerte nagy próbatétel volt a közellátás megszervezése. Az áruhiány alkalmat adhatott volna az üzérkedésre, spekulációra. Árut kellett tehát biztosítani, és ellenőrizni kellett a piacot. A közellátás zavartalan biztosítását is szolgálta az a törekvés, hogy a megyei és városi tanács 17 8 Horváth Csaba: i. m. 330. 17 9 Bády István: i. m. 119. 68
