Cseszka Éva: Esztergom 1956
Tartalom - Jaj a legyőzötteknek!
A tűzharcba bekapcsolódtak az egységet kísérő páncélosok. Közben az oszlop majdnem kikerült a Juta-dombon elhelyezkedő könnyüsök 3"' lősávjából, ezért csak a végét tudták tűz alá venni. Ezzel egy időben a közepesek egyik ütege is lőni kezdte a konvojt. Amikor az első lövés elhangzott, Meszes hadnagy a kiskunhalasi lövészezred 7. századának itt lévő szakaszát riadóztatta. A közben ideérő szovjet gépesített egységre (személygépkocsik, harckocsik, sorozatvetők és tehergépkocsik) tüzet nyitottak. A lövöldözést követően az ÁVH-sok egy csoportja néhány szovjet katonával együtt a közeli (mai Grassalkovich utca 8. és 10. mögötti) nádasban keresett menedéket. A birtokunkban lévő visszaemlékezések, adatok, bírósági peranyagok szerint az egész tűzharc nem tartott tovább 25-30 percnél. Ennek során megsemmisült egy belügyi csoportot szállító tehergépkocsi, egy ZIL személygépkocsi (egykoron Piros Lászlóé), egy T-34-es (ez a három jármű a tököli konvojhoz tartozott), továbbá két sorozatvető, egy páncélos, egy rajkocsi és egy vagy két szovjet tehergépkocsi. 11 szovjet katona és 3 ÁVH-s halt meg a tűzharcban, további kettőt pedig civilek végeztek ki, 39 7 mivel megtalálták ÁVH-s igazolványukat, továbbá azt a kétnyelvű tanúsítványt, amely felszólította a szovjet hatóságokat: a papírok felmutatóját mindenütt segítsék és támogassák. Megoszlanak a vélemények a tűzharc időtartamát illetően, és az sem tisztázott, hogy volt-e érvényben tűzparancs és hogy ki kezdte a lövöldözést. A vádirat a katonákat okolja a fegyveres összetűzés kirobbantásáért. Azt megállapíthatjuk, hogy november 3-án délelőtt tíz óra után Mecséri János juta-dombi látogatása alkalmával a parancsnokot arra utasította, hogy a szovjetekre ne lőjenek, csak ha megtámadják őket, de ebben az esetben viszonozzák a tüzet. Ezt erősíti, hogy az egységek nem nyitottak tüzet arra a nagyobb oszlopra sem, amely november 4-én hajnalban, körülbelül négy óra tájban, a bevonulás részeként haladt Budapest irányába. Valószínűnek tűnik, hogy a lövöldözést a konvoj kezdte. Tudomásunk van róla, hogy november 4-én, a reggeli órákban folyamatosan nagyszámú, száz-százhúsz fegyveres nemzetőr érkezett Soroksárról és Pesterzsébetről a környékre, akikhez az út mindkét oldalán negyven-negyvenöt civil is csatlakozott. Ok a katonáktól megkapták a soroksári rendőrségtől hozott fegyvereket, és főleg az út mellett lévő házakban és azok padlásain foglaltak tüzelőállást. Amikor a konvoj a pesterzsébeti papírgyár (jutagyár) környékére ért, ezeket a fegyvereseket vehették észre, és rájuk lőttek. A fegyveresek viszonozták a tüzet, ezért a tehergépkocsikon lévő belügyi alkalmazottak is vaktában tüzelni kezdtek a környező házakra. 3, 6 Könnyű (37 milliméteres) és közepes (85 milliméteres) gépágyúkról van szó, a korhűség kedvéért időnként az 1956-ban használt terminológiát alkalmazom. 39 7 HL, XI. 22. Bp. KB. 1958/031, 674/A, 238-39.; illetve HL, XI. 22. Bp. KB. 1958/031, 670, 3100.; Vö. Szűcs Miklós: i. m. 127-128. 133
