Csernyánszky Mária: Az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár Paramentumai

Tartalom - VII. XVII., XVIII. és XIX. századi miseruhák

89 melynek hímzésén a hagyomány szerint a nagy királynő személyesen is dolgozott. A fektetett ezüstszálú, apró négyzeteket alkotó alaphímzésen színes selyemből és aranyfonálból készült ornamentika díszlik. A vászon alapanyagot teljesen takarja a hímzés. A casulából, négy dalmatikából és egy pluviáléból álló eredeti ornátust Simor kibővítette még egy casulával és két pluviáléval. A Simortól adományozott miseruha mása az eredetinek, csupán színezése élénkebb ; a pluviálékon csak a vízszintes szegélyt, a pajzsot és köröskörül az alját díszítik az eredetihez hasonló motívumok. A casulát két ujjnyi széles aranyhímzés osztja hosszában három részre, és ugyanez keretezi szélét is. Mintáját váltakozóan sorakozó, szalagra csavarodó levelek közé helyezett rozetták alkotják. A szélesebb középmező alján különböző öltésekkel mintázott nagy arany palmetta, fölötte keskeny, tölcsérszerű, gerezdesen tagolt, szintén aranyfonállal hímzett motívumból tűfestéssel készült színes virágcsokor emelkedik ki, melynek közepén egy nagyobb rózsát, ettől jobbra és balra kisebb ötszirmú csillagvirágokat találunk. A csokoi fölött egy újabb gerezdes aranymotívum hasonló virágokkal tűnik elő. Ez a rész hoszszában háromszor megismétlődik. A szélső sávokon hosszában négyszer ismétlődő szélesebb, hullámos, gerezdes aranyszalag között, ezekből kinövő virágtövek sorakoznak. A domború, fényes aranyhímzés élesen elválik a selyemmel készült részektől. Az ágak és levelek tompa zöld tónusúak, a virágok a rózsaszín és kék különböző árnyalataival vannak színezve. Elsőrendű úgy az arany-, mint a selyemhímzés, melynek tűfestése naturalisztikus színárnyalásával életet lehel a hímzett virágokba. Bécsben készült. Mária Terézia 1740-ben lépett trónra, Esterházy Imre pedig 1745-ben halt meg, az ornátusnak tehát ezen időközben kellett készülnie.