Csernyánszky Mária: Az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár Paramentumai

Tartalom - VII. XVII., XVIII. és XIX. századi miseruhák

86 reneszánsz stílű ornamentika magyar motívumokat tartalmaz s rokon e korbeli ú. n. úri hímzéseinkkel. Jellemző a gyöngyhímzésnek számos más magyar gyöngyözéssel való egyezése is. Karl Lind «Die Mitra» c. cikkében

1 egy esztergomi mitra rajzát közli, amely azonban nincs a kincstárban. Dankó is utal erre a tévedésre. A mitra vagy máshonnan való, vagy annyira elrajzolták, hogy nem lehet felismerni. Rajzát Moritz Dreger

2 is átvette. A felismerhetetlenség magyarázatául az szolgálhat, hogy abban az időben még nem fényképeztek, hanem csak rajz laapján készítettek metszeteket. * A XVII. század közepe táján készülhetett a koronázási miseruha, melyet reneszánsz virágminta díszít. Két hosszanti pánt három mezőre tagolja. A középsőt indákból, liliomokból és rozettákból alkotott pilasterdisz tölti ki. A keskeny, aranyzsinórral szegett díszítmények nagyobb szemű igazgyönggyel vannak hímezve. A rozetták közepén egy-egy, összesen öt nagy ametiszt emelkedik ki. A két szélső sáv motívumai nem adnak összefüggő rajzot. Valószínű, hogy eredetileg ezek is folytatólagos díszítményeket alkottak és jelenlegi ügyetlen elhelyezésük a kétszeri renoválás következménye. Díszítményei között magyaros motívumok fordulnak elő, melyek ügy a népies, mint az úri hímzések tulipános és pávaszemes mintáival tartanak rokonságot. A mellső rész tagozása és díszítése a hátrésszel azonos. A koronázási szertartás miséjét ebben a casulában mondja a hercegprímás. Első ízben II. Lipót koronázásakor (1790) javíttatta az akkori prímás, Batthyány József gróf, másodszor Simor János I. Ferenc József koronázása alkalmával új anyagra tétette és a hímzést is rendbe hozatta. 1 Mitteilungen der Zentralkomission. 1867. évf. 79—80. 1. 2 Europaeische Weberei und Stickerei. Wien, 1904. II, 269. 1.