Csernyánszky Mária: Az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár Paramentumai

Tartalom - V. Német és németes casulák a XV. századból

72 nagyon restaurált, míg a bársony feltűnően jó állapotban van. Nem valószínű, hogy ugyanazon templom számára két, teljesen azonos casulakeresztet hímeztek volna, annál kevésbbé állhat ez ebben az esetben, mert ezen címer van, tehát megrendelésre készült. Általános szokás volt a középkorban, sőt még később is, hogy a főrendűek temetése alkalmával az ilyenkor a templom és a katafalk díszítésére szolgáló textiliákat az illető családja az egyháznak adományozta. Az említett leltári adat kapcsán bátran számíthatjuk ezt a casulát is a kincstál régi paramentumai közé. Dankó szerint Verancsics Antal (1569—73.) esztergomi érsek tulajdona lett volna. A címer nem Verancsicsé és semmiféle leltári leírással kapcsolatban sem lehet ezt a miseruhát Verancsicstól származtatni. A milleniumi kiállítással kapcsolatban Czobor ismertette röviden s anyagát tévesen «velours de Génes», genovai bársonynak nézte, amint a rnult században minden szép báisonyt genovai származásúnak tartottak. * A XV. század második feléből, illetve a XVI. elejéről származó számos casula mellett ebből a korból egyetlen pluviálet találunk a kincstálban s ez Simor János ajándékaképpen került oda. Anyaga az egyszerűbb fajta velencei bársonyok közé tartozik. Össze-vissza toldozott, színe meggypiros, mintáját a bársonyból kihagyott konturrajz alkotja. Soronként váltakozó helyzetű, karélyos palmettával övezett ananászos gránátalma, a sorok között cik-cakos ágmotivum, melynek törési pontjait szintén ananászos gránátalma díszíti. Ez a minta nagyon elterjedt. Kisebb-nagyobb eltéréseket mutató, de díszítésének alapmotívumaiban hasonló bársony nagyon sok maradt fenn. Ilyen a már ismertetett zöld casula, amely szin-