Csernyánszky Mária: Az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár Paramentumai

Tartalom - V. Német és németes casulák a XV. századból

72 nagyon restaurált, míg a bársony feltűnően jó állapotban van. Nem valószínű, hogy ugyanazon templom számára két, tel­jesen azonos casulakeresztet hímeztek volna, annál kevésbbé állhat ez ebben az esetben, mert ezen címer van, tehát meg­rendelésre készült. Általános szokás volt a középkorban, sőt még később is, hogy a főrendűek temetése alkalmával az ilyenkor a templom és a katafalk díszítésére szolgáló textiliákat az illető családja az egyháznak adományozta. Az említett leltári adat kapcsán bátran számíthatjuk ezt a casulát is a kincstál régi paramentumai közé. Dankó szerint Verancsics Antal (1569—73.) esztergomi érsek tulajdona lett volna. A címer nem Verancsicsé és semmi­féle leltári leírással kapcsolatban sem lehet ezt a miseruhát Verancsicstól származtatni. A milleniumi kiállítással kapcsolatban Czobor ismertette röviden s anyagát tévesen «velours de Génes», genovai bár­sonynak nézte, amint a rnult században minden szép báisonyt genovai származásúnak tartottak. * A XV. század második feléből, illetve a XVI. elejéről származó számos casula mellett ebből a korból egyetlen pluviálet találunk a kincstálban s ez Simor János ajándéka­képpen került oda. Anyaga az egyszerűbb fajta velencei bársonyok közé tar­tozik. Össze-vissza toldozott, színe meggypiros, mintáját a bársonyból kihagyott konturrajz alkotja. Soronként váltakozó helyzetű, karélyos palmettával övezett ananászos gránát­alma, a sorok között cik-cakos ágmotivum, melynek törési pontjait szintén ananászos gránátalma díszíti. Ez a minta nagyon elterjedt. Kisebb-nagyobb eltéréseket mutató, de díszítésének alapmotívumaiban hasonló bársony nagyon sok maradt fenn. Ilyen a már ismertetett zöld casula, amely szin-

Next

/
Thumbnails
Contents