Csernyánszky Mária: Az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár Paramentumai

Tartalom - V. Német és németes casulák a XV. századból

66 Középen, a főhelyen a feszület, felette hullámos felhőszalagon az Atyaisten glóriás félalakja vörös ruhában és aranypalástban. Jobbját áldásra emeli, bal kezében országalmát tart. A casulakereszt baloldali karján, Krisztustól jobbra ezüst ruhában és arany palástban, bal kezében hatalmas kulccsal, jobbjában kis könyvvel Sz. Péter, balra pedig zöld ruhában és aranyhímzésű köpenyben, karddal és könyvvel Sz. Pál félalakja foglal helyet. A keresztfa aranyszállal van hímezve, s piros leöltés jelzi az évgyűrűket. Krisztus fájdalomtól eltorzított fejét jobbra hajtja. Arcát sűrű, barna haj és szakái keretezi. Gyöngyhímzésű töviskoronája fölött a szintén gyönggyel szegett arany glória tűnik elő. Derekát aranyal hímzett lobogó velum övezi. Teste finom tűfestéssel, enyhén domborúan van mintázva. Az Üdvözítő lábainál fájdalmasan lehajtott fejjel, mellén összekulcsolt kezekkel áll Mária. Vörössel bélelt aranyhímzésű köpenye és kék ruhája finom rajzú plasztikus redőkben omlik alá. Mellette János evangelista áll. Fiatal, szakáltalan szőke fejét glória övezi, öltözete világoszöld ruha és vörösbélésű aranypalást, könyvet tart, melyből olvas. A kereszt tövében Magdolna térdel, karjaival átöleli azt. Kék bélésű arany köpenye a földre hull, ruhája vörös, melyet a nyaknál fehér kendő díszít. Szemeit fájdalmas tekintettel szegezi a szenvedő Jézusra. A kompozíció rajzában sok a gótikus vonás, ennek ellenére az alakok arányosak és statikájuk biztos. Valami tartózkodó hidegséget látunk Márián és Jánoson, annál jobban sikerült a tervezőnek Magdolna bánatát kifejezésre juttatni. A kompozíció ügyesen illeszkedik a rendelkezésére álló kereszt alakú térbe. Az 1609. évi leltárban a zöld casulák között a szóbanforgó miseruha leírása a következő : «Quarta casula ex purpura viridi cum cruce lata, habens crucifixum in medio, desuper est imago Dei Patris, a lateribus St. Petri et Pauli, aliorumuqe Sanctorum. Habet omnia attinentia». Dankó megállapítása szerint a XVI. században Drégelypalánkon őrzött esztergomi székesegyházi