Csernyánszky Mária: Az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár Paramentumai

Tartalom - III. Az Ipolyi-gyűjtemény casulái

34 A kereszt karjai kissé felfelé hajlanak. A baloldali karon hatszögű baldachin alatt Sz. Borbála zöld köpenyes félalakját látjuk, fején koronával, kezében toronnyal. Jobbról ugyanolyan alkatú baldachin alatt Sz. Orsolya félalakja barnás köpenyben, jobbjában mártíromságának jelével, a nyílvesszővel, fején ő is koronát visel. Czobor tévesen Sz. Ágnesnek nevezi. A casula bársonyát Czobor genovainak tartja, szerintünk velencei származása mellett szól keleti hatásra valló mintarajza. Számos hasonló stílusú és ugyanilyen technikájú velencei bársonnyal rokon. Hímzése az előbbinél nagyobb öltésű tűfestés. Színei meglehetősen megfakultak. A szentek nyúlánkak, s minden plaszticitást nélkülöznek. Tartásuk és rajzuk még gótikus, azonban az egyes részek helyes arányai és a bensőséges, lírai kifejezés már a reneszánsz formanyelvére vallanak. A casulakeieszt a korai quattrocento egyik legszebb hímzése a Magyarországon található darabok közt. Az Ipolyi-féle casulákon megfigyelhettük s a kincstár többi paramentuinán is látni fogjuk, hogy a XV. századi miseruhakeresztek díszítésében bizonyos sémák alakultak ki. Valamennyinek, akár olasz, német vagy bármily más készítmények, aranyháttere van. Az olasz hímzések hosszanti keresztszárján egymás alá sorakozó baldachinos fülkékben szenteket találunk, míg a keiesztkarokon többnyire az angyali üdvözletet ábrázolják. A hímzés technikája mindig lapos tűfestés vagy lazurhímzés. A német vagy németes stílusú casula hímzések is átveszik az olasz baldachinos ábrázolási módot. Sokszor fordul elő azonban rajtuk a kálvária jelenete, vagy Mária mennybemenetele. Rajzuk messze mögötte marad az olasz formakészségnek, viszont tárgyuk valamivel változatosabb. A lapos hímzést ritkábban alkalmazzák, inkább a domború technikát kedvelik.