Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE NÉPE - Műveltség - Néprajzi kép - A falvak. Építkezés
Esztergom vármegye népe. 77 kásság száma. A kisipar hajdan virágzó volt, ma már erősen lehanyatlott, magában Esztergom városában is. A nép műveltsége magas fokú ; jóval fölötte van az országos átlagnak, a mely szerint 1900-ban 59 % volt az írni-olvasni tudók száma, itt 1890-ben a lakosságnak 71'2 %-a, 1900-ban 77-2°/ 0-a tudott írni, olvasni s ezzel olyan magas színvonalon áll, hogy városaink jórésze mögötte marad. (Pl. Kecskemét 64"2, Szeged, Kolozsvár 71%.) Nyilvánvaló, hogy ez a kedvező állapot a vármegyében szokatlanul jó iskolaügynek s még távolabbról, az esztergomi érsekség és papság hatásának tulajdonítható. Fontos az is, hogy a községek mindannyian jó forgalmi út mellett esnek, meglehetősen egyforma nagyságúak s kétharmaduk 1000—2000 lélek között van, átlag egy községre 1456 lélek esik. Rendezett szellemi életű s a városi élettel szoros érintkezésben álló nép ez. Esztergom vármegye magyarságának néprajzi képe épen a mai nemzedék élete alatt veszíti el régi színességét. Ennek oka a modern kultura haladásán kívül az, hogy a vármegye esztergomi járásának gazdasági viszonyaiban óriási változás történt. A múlt század közepe óta ez a hajdan csak mezőgazdasági életet folytató terület átalakult bányavidékké. A dús és óriási területre kiterjedő szénbányák nagy hatással vannak a népre. A bányamunkások természetesen nem mindnyájan megyebeliek. A bányamunka olyan messze van a mezőgazdasági munkától, hogy csak az óriási fizetésbeli külömbség tudta rávenni a népet, hogy egészséges, napfényes, szabad életét a bányamunkás keserves, fojtott levegőjű, szervezetromboló munkájával cserélje fel. A bányáknak idegen munkásokat kellett szerezniök, s hosszú időnek kell még lefolynia, míg bányásznemzedék fejlődik a vármegyében. A nép alapj ellem vonásai s egész életmódja ma is teljesen földmíves-népességre vallanak, de azért a bányaélettel járó nagyobb pénzforgalom s nagyobb eszmeáramlat meglátszik egyrészt a ruházkodás és életmód újabb fejlődésében, másrészt az ismeretek, életfölfogás és eszmék kialakulásában. A vármegye népének valójában nincs is helyi, zártkörű önállósága. Maga a vármegye olyan kicsiny területű, hogy nem alakulhatott más vidékektől elütő tipus sem a fajban, sem az életmódban, szokásokban. A szomszédos vármegyék népéhez hasonlít, azzal egy vér, s egyszínű életet él. A komáromvármegyei, a honti, barsi szomszédoktól miben sem külömböznek az esztergomiak. Eredetük is egy. A török-tatártól, kurucz-labancz hadaktól megtizedelt lakosságú helyekre a szomszéd vármegyék népe költözött be, esetleg távoli helyekről jöttek egyes rajok, vagy ha sokáig üres maradt a föld, idegenek telepítésével népesítették be. így Buda elfoglalása után németeket, ráczokat telepítettek az esztergomi járás délkeleti felébe, később, József császár idején, ismét nagyobb tömegben németeket telepítettek ide. Ezek a németek máig megőrizték nyelvüket, szokásaikat, s elzárt életükben igen sokat őriztek meg az ősi, magukkal hozott szellemi élet tulajdonaiból. Tótokat is több ízben telepítettek, legtöbbet a XVIII. század második felében, mikor a prímási uradalmak több, egészen elpusztult községét állították helyre tót lakosokkal, így Kesztölczöt, Csévet, a vallásalap birtokán Mogyoróst, a Sándor család pedig Sárisápot. Ezeket a különböző eredetű és nemzetiségű elemeket egyformán át meg áthatotta s alakította a föld kulturája, a mely legalább két évezredes. A római kor óta fő közlekedési út vonúlt át Esztergom területén, s máig tele van a föld római emlékekkel, s számtalan faluban ismernek római nyomot. Dorogon, a régi főposta kapujában, a legutóbbi időkig ott állott egy hatalmas római útjelző kőoszlop, míg be nem szállították a Nemzeti Múzeumba, egy másik római oszloppal együtt, a melyet egyik gazda a szántóföldjéből ásott ki, hogy az ekéje ki ne csorbuljon többet benne. Ezek a sűrűn előtűnő ősi nyomok nemcsak a földben, hanem a hagyományokban s a nép szellemében is megfigyelhetők az egész lakosságnál. A vármegye falvainak alföldi jellemük van. A párkányi járás tisztán alföldi ; egyenes utczák, csinos, rendes községek. Az esztergomi járásban az utczákmár nem valami ékesek. Görbék az utczák, kerítés nélkül állanak a házak, s szeszélyesen vannak építve kijjebb-beljebb. Tokod mintaszerű a rendetlen építkezésével. De azért nem a felvidéki szegény tót falucskákhoz hasonlítanak, hanem inkább az alföldi falvak romlottabb képét mutatják. Kőből vagy kőalappal, vályogból építkeznek az egész vármegyében, faház egyáltalán nincs. Különösen jó az építkezés az esztergomi járásban, a hol a házak kétharmada kő- vagy tégla-alapon Műveltség. Néprajzi kép. A falvak. Építkezés. 3*
