Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ELŐSZÓ

X Előszó. Alidon a honfoglalás nagy műve be volt fejezve, nem csitúlt el hamar a harczi zaj : a nemzet kalandos harczvágya külföldre tört, és csak akkor szűnt meg űzni! merész csapkodásait, midőn anyagi veszteségeivel életereje is majdnem kimerült. A győzhetetlenség varázsa eltűnt, és fenvegetőleg lépett föl Európa visszatorló ereje úgy, mint a húnokkal és avarokkal szemben. A kereszténység felvétele volt ekkor az egyetlen mentő szer. Es Gyécse fejedelem 996-ban kitűzte a szent kereszt jelvényét. In hoc signo ! 4 És a mit a mérsékelt, higgadt atya okosan tett vala, azt lángeszű, az isteni gondviselés kegyelméből szent géniuszszal ékeskedő fia, István, csodálatos tökéletességgel fejezte be. Szent István megteremtette állami létünknek az anyagi erőnél szilárdabb alapját : a szellemi műveltséget. Mily dicsőséges idők emléke lelkesít bennünket, ha a szépségesen kanyargó Duna s a messzeterjedő, áldott rónánk fölött büszkén emelkedő esztergomi várhegyen megállva, visszagondolunk amaz időkre, mikor a szent király itt királyi várában élt vala. Oh minő gondolatok rajzottak a szent király lelkében, midőn körülnézett a dús rónaságon, a hol fényes csapatai száguldottak ; királyi környezetén, mely a nemrég nomád nép fejét, immár Európa szeme fényét körülvette ; hű főpapjai és szerzetesei számán, kik valóra váltották művelési vágyait . . . Milyen fölérhetetlen terveket alkotott ő nemzete és birodalma jövőjéről? ! Milyen mélységesen ismerhette népe szellemét, melynek törvényt adott. Milyen bölcseséggel szabta meg az útat, a hol a magyar fajnak haladnia kell, s a szabályokat, a melyek szerint előhaladhat . . . Olvassuk meg akaratát Szent Imre fiához írt intelmeiben és tisztelettel hódoljunk meg nagy bölcsesége előtt. Oh mily magasztos életbölcseségből eredtek e szavai : „Mert a mennyivel kiilömb Isten az embernél, annyival előbbre való a vallás ügye a halandók birtokánál." Az tJr Isten áldással tetézte szeretett fiát, és megadta érnie, hogy lássa, mint munkálkodtak, milyen sikert arattak hűséges munkatársai, szerzetesei, papjai, rendjei, az új erősség, a lelki műveltség megteremtésén. Az érdes kedélyeket hogyan nemesítették az Evangélium hirdetése által ; az üldözötteknek menhelyet, a betegeknek ápolást, az éhezőknek kenyeret nyújtottak ; iskoláikban a vallás, jó erkölcs, műveltség magvait hintették el, és míg a régi irodalom maradványait