Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI - Ákos - Baar (Kalán v. Bor) - Csór - Koppán - Szák - Szente-Mágocs - Birtokviszonyok a XIV. században

449 Esztergom vármegye nemes családai. Ó-Bényre és Gényre s 1349-ben bizonyságleveleket állíttatott ki arról, hogy e birtokok Szent István király óta a nemzetség kezében voltak. (Karácsonyi i. m.) Az Akos nemzetség, mely Erdélyben, Szilágy vármegyében lép fel, a XIII. század végén szerez a vármegyében birtokokat. E nemzetség Micsk ágából származott I. Ákos (1312—1342) Ákospalotáját bírta, mely 1288-ban már fennállott. E birtok negyedrészét, fiai beleegyezésével, leányának adta oda. A Baar (Kalán vagy Bor) nemzetség, melyet a krónikák a hétvezértől származott nemzetségekkel egyenlőrangúnak mondanak, már a XIII. század első felében birtokos volt a vármegye területén. Pósa (1222) országbíró fia, II. Nána ispán (1244—66), Sáp (Or-Sáp vagy Ur-Sáp) és Berchee pusztákat bírta, melyeket 1248-ban másodunokatestvérének, az ugyané nemzetségből származott Petus fia Jóbnak adott cserébe. A Csór nemzetség, Fejér vármegye legrégibb birtokosainak egyike, melyről a krónikák már egy 1108. évi esemény keretében megemlékeznek, a XIV. században szerez birtokokat Esztergom vármegyében. E nemzetség sarja, Csór Tamás, 1331-ben Szenyepalotáját, 1340-ben Süttő falu egy részét, 1342-ben Esztergom közelében két szőlőt bírt. A Koppán nemzetség, melynek ősi fészke és törzshelye a Rév-Komárommal csaknem szemben fekvő Koppánmonostora, a tatárjárás után tűnik fel Esztergom vármegyében. E nemzetség bábolnai ágából származott II. Miklós 1244ben Bajon helység keleti részén 40 hold földet, 1245-ben Bajon déli oldalán, Esztergom és Dorog között is bírt egy területet. Á Szák nemzetség, melynek ősi fészke a Komárom vármegyében, Kisbértől keletre eső Szák falu volt s a melyről a XIII. század elejéig nyúlnak vissza az okleveles adatok, Süttőn volt birtokos. E nemzetség sarjáé, Adorján fia Andrásé 1295-ben Süttő, melyet azonban fia János (1295—1333) eladott Csór Tamásnak. A Szente-Mágocs nemzetség ősi fészke Baranya vármegyében volt, de csak a XIII. század második felében tűnik fel, ekkorra már elterjedt Szabolcs és Zemplén vármegyékben is. Ezek az utóbbi ágak 1291-ben a Baj ót, Mogyorós és Bajna között elterülő mai Péliföld (Szent-Kereszt) pusztát, — akkoriban Pély falut — bírták, midőn a nemzetség tagjai Györk ispán fiai, Apsa, Mágócs és László, Albert fia Mihály, továbbá István, Márk, Gergely, László, Gug, Ugrin, István és György mester 1291-ben a nemzetséget illető esztergomi (talán pilisi) monostor kegyuraságát vissza akarták szerezni, azzal a nemzetség szabolcs-zempléni ágát bízták meg. A fenti Apsa, II. Márk, II. László, Ugrin, továbbá Tamás és Kölese Esztergom környékén szintén birtokosok voltak, mert 1292-ben, a pécsi káptalan előtt tanúskodnak a Hunt-Pázmán nembeli Kázmér fiak által az esztergomi káptalan birtokain elkövetett garázdálkodásokról és a káptalannak okozott károkról. (Wenzel : X. 106.) A XIV. században, az Anjouk uralkodása alatt, a mily mértékben az egyháziak, nevezetesen az esztergomi érsek és a főkáptalan mindegyre több birtokot szereznek a vármegye területén, ép oly mértékben fogy a világi birtokosok száma. Nagy Lajos király adományai közül csak keveset ismerünk, melyek Esztergom vármegyére vonatkoznak. 1367—68-ban Ebnbrandi Miklós fia Jánosnak adja Béla helységet, 1371-ben pedig az Osli nembeli Kanizsai István, zágrábi püspöknek, valamint testvérének János fiainak Miklósnak, Vas vármegye későbbi főispánjának, Jánosnak, akkoriban esztergomi prépostnak, Lőrincznek és István királyi apródnak Szalónak váráért Újfalu, Bajót, Pély (Péliföld-Szentkereszt) és Cheuker nevű esztergomvármegyei jószágokat adta cserébe. (Sopron várm. okit. I. 395.) Alkalmasint a király adományából bírta Széchy Miklós 1351-ben az egyik Szőgyént és Magyar Pál, Róbert Károly és Nagy Lajos egyik leghívebb udvari vitéze, gimesi várnagy 1364-ig Dág helységet. Nagy Lajos uralkodása alatt telepedett le Lábatlanon, Henslini Pál is, a ki 1385-ben Lábatlani előnévvel fordúl elő; 1390-ben alkalmasint ennek fiúsított leánya Ilona és Wécs János, a királyné apródja, bírják Lábatlant. Nagy- és Kis-Karvát Nagy Lajos király 1369-ben Chyrlei Péternek, Erzsébet anyakirályné sáfárjának adományozta. A kisebb birtokosok közül említést érdemelnek a Köbölkútiak és a Libádiak. A Köbölkúti család, melynek őse Köbölkút! Péter 1234-ben alnádor, 1245-ben eladja a köbölkúti birtokait, de utódai ismét visszaszerzik. László fiai Jakab és János 1355—60-ban Köbölkúton voltak birtokosok. A Libádi családból Rofoin 1353-ban egy beiktatásnál nádori kiküldöttként szerepel. A Zamárdiak Ákos. Baar (Kalán v. Bor). Csór. Koppán. Szák. Szente-Mágocs. Birtokviszonyok a XIV. században.