Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - III. RÉSZ. A LEGÚJABB KOR - Horváth Béla - Képviselő-választások - Esztergom város ügyei

232 Esztergom vármegye őstörténete. 445 ragadni minden szálat, a mely ha nem épen nemzeti vívmányokhoz vezet is, de legalább nemzeti veszteség sem szakad utána. Nincs helyén bármely vármegye monográfiájában sem. hogy a legújabb kor történelméről elmélkedvén, az egész nemzet politikáját vizsgáljuk : de kiilö­lönösen nincs helyén Esztergom vármegyénél. A vármegyék helyzete az utolsó negyven év alatt rendkívüli fordulaton ment át. A vármegyei közigazgatás szerve, mióta elvesztette régi jogát a törvényhozás közvetetlen működésének befolyásolására, azóta békés időkben egyszerűen végrehajtó közege az állam­hatalomnak. Jelentősebb szerepet csak akkor nyer. ha mint 1905—6-ban, ellent­álló erejére apellálhat a nemzet, így történt, hogy ebben a nemzeti ellenállásban a vármegyék voltaképen olyan fejleményekért vállaltak felelősséget, a melyeknek sem okai nem belőlük eredtek, sem fejlődésére nem voltak befolyással. És hogy mégis fölvették a harczot, az a magyar nemzeti erő egységes uralmáról tesz bizonyságot ; valamint arról is, hogy a vármegyék titkon, lappangva bár, de belső egész lényükben együtt haladnak a nemzet törvényhozásának valóságos fejlődésével. A vármegye közönsége legelőször az 1905-iki téli választáskor folyt be az országos politikába. A nép kezdte meg a nagy lelkesedéssel vívott harczot. Soha ilyen izgatott választások nem voltak a vármegyében. A szenvedélyek lobogása dúlta föl a vármegye belső békéjét rövid időre. Mind a három kerületben ellenzéki jelölt került ki győztesen a harczból. Esztergom város képviselője lett Kmetty Károly dr. A köbölkúti kerületé gróf Hadik Sándor, a dorogi kerületé Zlinszky István. A választások általános hevességét jellemzi, hogy ritkaság a választási krónikákban, hogy a választók ily nagy számban szavaztak volna le, mint ekkor. Valamint a békés jellemű vármegyében arra sincs példa, hogy ekkora tűzzel s vele természetesen elfogúltsággal is folyt volna a pártharcz, a mely még későbbre is hagyott nyomot. Ugyanez a lelkesedés adott jelt magáról márczius 15-ének ritka nagysza­bású módon való megünneplése által. A vármegye azonban nyugodt méltósággal viselte magát. Gyűlései par­lamentáris békében folytak le. S ugyanez a régi szellem melege sugárzik abból az üdvözlő feliratból is, a melylyel a herczegprímást köszöntötték ötvenéves papi jubileumán. A vármegye politikai ügyekkel az augusztus 10-iki közgyűlésén foglalkozott először, a mikor Csernoch János dr. s többen vele indítványt tettek a nemzeti ellen­állás ügyében s több vármegye hasonló czélú átiratát tárgyalták. A közgyűlés elfo­gadta az indítványt s elhatározta, hogy a kormány iránt bizalmatlanságot nyilvá­nít, a meg nem szavazott adók és újonezok beszolgáltatását megtagadja és huszon­egy tagú önvédelmi bizottságot választ ; valamint azt is, hogy az állampénztárba nem szolgáltatja be az önként fizetett adót sem, s nem állítja az önként jelent­kező ujonezokat sem. Csatlakoztak a társvármegyék indítványaihoz is ez ügyben. Á kormány szigorú leiratban megsemmisítette ezt a határozatot. A leiratot az őszi közgyűlés tárgyalta s Helcz Antal indítványára nem vette tudomásúl a megsemmisítő leiratot, hanem előbb hozott határozatát fenntartotta, sőt azt a fogyasztási adóra is kiterjesztette. Azonkívül a bizottság mély sajnálkozását fejezte ki az országgyűlés ismételt elnapolása felett s viszont elismerését fejezte ki a nemzet vezéreinek a király által adott szeptember 23-iki audienczián szen­vedett megaláztatása miatt. Egyebekben pedig engedelmeskedik a törvényho­zásnak a fentiekre hozott határozatainak. Horváth Béla főispán tudomásúl vette a többség határozatát, de azt hivatali állásából kifolyólag megfelleb­bezte. Andrássy János alispán szintén nem tartotta törvényesnek a határoza­tot s annak végrehajtására nem vállalkozott, hanem negyven éves szolgálati érdemeire hivatkozva, egy havi szabadságot kért ; s azt meg is kapta, Ugyan­ekkor jóváhagyták a város képviselőtestületének a vármegyééhez hasonló hatá­rozatát is az adómegtagadásról. A kormány másodszor is megsemmisítette a közgyűlés határozatát s ezt a november 16-án tartott rendkívüli közgyűlésen tárgyalták. A vármegyei ellen­állás történetében szinte páratlan bölcs mérsékletet s higgadtságot tanúsítottak, a mely megóvta a kis vármegyét az erején felüli megrázkódtatástól. A kormány leiratát nem vették tudomásúl; az alispán helyett, a ki egy félévi szabadságot kért, helyettesül a főjegyzőt küldték ki. Azután elfogadták Magyarország Vármegyéi és Városai: Esztergom vármegye. 24

Next

/
Thumbnails
Contents