Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - III. RÉSZ. A LEGÚJABB KOR - Az uj közigazgatási bizottság - A király huszonötéves jubileuma - Esztergom vármegyének egyesítési terve Komárommal

232 Esztergom vármegye őstörténete. 444 Árvíz. Esztergom bekebelezése. i ] 1 r ] s ] 1 ] t 1 1 £ ( £ Súlyos helyi csapás is érte ekkor a vármegyét. Nagy árvíz öntötte el s a kár olyan tetemes volt, hogy a nép nem bírt magán segíteni. Magán-adakozásokból s a vármegyében végzett hatósági gyűjtésből teremtettek elő némi segélyt a károsúltak számára. Az árvíz különösen nagy károkat okozott Karva, Mocs, Párkány, Búcs, Nána, Muzsla, Szentgyörgymező, Dömös, Tát, Pilismarót és Esztergom-Víziváros községekben. Az összes kárt 116.255 forint 43 krajczárra becsülték. A begyült könyöradományok értékösszege 3730 forint 79 krajczár volt. Máskülönben is rossz volt a múlt esztendő, mert a termés igen gyönge volt s a nép valóban elkeseredett állapotok között élt. Érdekes, hogy a rossz szemtermés mellett, a szőlő ebben az évben igen bőven fizetett. Viszont nagy örömöt idézett elő az 1876. XX. és XXXIII. t.-cz., amely Esztergom szab. kir. várost, „megyénk kedves székvárosát," továbbá Lábatlan és Piszke községeket a vármegyébe bekebelezte. Maga a főispán csínján bánt a jogavesztett várossal, örömmel és teljes bizalommal üdvözlé az őket képviselő új bizottsági tagokat : „ösmerem, — mondá, — a hű ragaszkodást, fiúi kegyeletet, melylyel önök előbbeni törvényhatóságukhoz viseltettek és így természetesnek tartom, hogy az attól való megválás fájdalmas volt, de hiszem, hogy a hazafiság, az alkotmányos érzület, a törvény iránti tisztelet sokkal erősebb, semhogy keblökben a tétlen csüggedésnek legkisebb helyt is engedne." Biztatta őket, hogy a vármegye kebelében teljesen megtalálják azt a teret, a melyen önállóan állottak, — de bizony a város nem feledhette vesztett jogait, a melyeket azért vettek el tőle, mert lakosságának létszáma nem ütötte meg a szab. kir. városoknak megszabott határt. Később is állandóan volt egy kis ellentét, máig, a város és a vármegye között, mert az első nem szívesen engedett tradiczionális szokásaiból, de komolyabb összetűzésre sohasem került sor. A város részéről Feichtinger Sándor dr. üdvözölte a főispánt s beszédében megnyilatkozott az a türelmes nyugodtság, a mely Esztergom vármegye közgyűléseiben folyvást otthonos volt, s a melyet, úgy látszik, az új elemek sem szándékoztak megbontani. Ezzel a területi megnagyobbodással, de különben is a rendelkező törvényczikk miatt, a vármegye közigazgatása és önkormányzata is nagy részben változott. Ekkor állították fel a közigazgatási bizottságot, a melynek az volt a czélja, hogy a vármegyében az összes állami és vármegyei közigazgatási ágakat együvé összpontosítsa. Szóval a kormány az egész vármegyei közigazgatás fölé ezt a bizottságot állította, a melynek a feje a főispán volt s általa a központból akarta irányítani az egész önkormányzatot. Esztergom vármegyében, a hol különösen ez időben inkább a tekintélye volt föltétlen a főispánnak, mint a közvetetlen befolyása a vármegye ügyeire, — egyelőre semmi veszedelemmel nem fenyegetett az új rend. Sőt olyan szívesen fogadták, hogy a főispánnak erre vonatkozó megnyitó beszédét kinyomatták s a megyebizottsági tagok között szétosztották. Esztergom városa kilencz választott és kilencz virilis taggal szaporította a vármegyei bizottságot. Lábatlan és Piszke községeknek Komárom vármegyétől átvételére bizottságot küldtek ki. A közigazgatási bizottság tíz tagból állott és tagjait szept. 28-án választották meg. Tagok lettek : Andrássy Gyula, Bakay Imre, Havasy Imre, Heya rivadar, Koller Antal, Mayer István, Mészáros Károly, Niedermann Pál, Palkovics Károly és Rédly Gyula ; tiszti ügyészi helyettes Pongrácz Zsigmond. Ebben az évben szervezték a vármegyei középponti szegénységi alapot is 5 a saját eljárásuk alapján adtak felvilágosítást a következő év elején a belügyminiszternek az országos rendezésre. 1877-ben a vármegyeházán a tisztviselők között bizonyos belviszályokat ehet megfigyelni. Ez a súrlódás és kiélezett torzsalkodás, úgy látszik, Boronkay Lajos főjegyző ellen irányúit, a kit a legelső alkalommal, a mint lehetett, meg is ámadott a bizottsági tagoknak egy része. Az ürügy a következő volt. Pestvárnegye az Ausztriával kötendő vámszövetségre és bankügyi megállapodásokra vonatkozólag előterjesztett törvényjavaslat ellen föliratot küldött a képviselőlázhoz s azt megküldötte Esztergom vármegyének is, pártolás végett. Ezt az ítiratot már az áprilisi közgyűlésen kellett volna tárgyalni, de a főjegyző nem vette föl a tárgysorozatba. Ezért Niedermann Pál s többen, vádlevelet küllöttek ellene a belügyminiszterhez, s az e miatt elrendelt vizsgálat folyamán i főjegyzőt felfüggesztették állásától. Andrássy Gyula és több bizottsági tag