Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - A vármegye új felosztása

232 Esztergom vármegye őstörténete. 411 Jagasich Sándort tette a vármegye főnökévé, a közigazgatás szervezése csupán a legszükségesebb teendők szemmel tartásával eszközöltetett. A régi vármegyei tisztviselők, a kiket az önkény meghagyott, abban a reményben, hogy az önkényuralom csak ideiglenes lesz, megmaradtak állásaikban akkor is, midőn a katonai uralmat a polgári abszolutizmus váltotta fel. Az első beosztás szerint, mely 1850-ben lépett életbe, Esztergom vármegye a pest-budai kerülethez tartozott ; ez a beosztás 1853-ig tartott. Ekkor azonban a közigazgatás végleges szervezetet nyert, mely az októberi diplomáig maradt fenn. Míg a" katonai uralom tartott, a közigazgatási tisztviselők a katonaság felügyelete alatt'állottak. 1850—51-ben a gróf Wimpfen-féle gyalogezred három zászlóalja, azonkívül egv hat fontos ágyúüteg állomásozott Esztergomban. 1850 január 18-án lépett életbe a zsandárság intézménye. Esztergomban egy zsandárhadnagy, egy zsandárőrmester és hat gyalogzsandár alkotta az őrséget. 1853-ban a közigazgatás véglegesen szerveztetvén, az új beosztás szerint a vármegye területe velósággal szétdaraboltatott. Esztergom vármegye dunántúli része, a Komárom vármegyei kócsi és tatai járásokkal együtt alkotott egy közigazgatási területet, Esztergom székhelyivel. Hatósága alá egy város, három mezőváros, hatvannégy falu és huszonhat puszta tartozott. E terület közigazgatásilag a következőleg oszlott fel : 1. esztergomvidéki járás, 2. kócsi, 3. tatai járás, (utóbbi kettő vegyes szolgabíróság volt), 4. Esztergom város. Esztergom vármegye főnöke Jagasich Sándor volt, a ki utóbb a Ferencz József-rendet, majd a helytartósági tanácsosi czímet nyerte és egészen az októberi diplomáig megmaradt állásában. Mellette két vármegyei biztos, egy vármegyei titkár, egy vármegyei orvos, egy segédhivatali igazgató és két irodatiszt működött, ezek mind idegenek voltak. Ellenben a járási hivatalokban a magyar elem kerekedett fölül. Az esztergomi járás szolgabírája Mattyasóvszky Sándor volt, mellette szolgabírósági segédként Zombory Lipót működött. A kócsi járás szolgabírája Nagyidai Sávoly Lajos ; ugyanott Miskey Géza, Kornyai Homoky András és Lukics Vincze voltak a szolgabírói segédek. A tatai járás élén Reviczky Károly állott, mellette Horváth István és Leveleki Molnár Lajos működtek. Esztergom város közigazgatása élén Takács István polgármester állott Az igazságszolgáltatás tekintetében Esztergom vármegye a cs. kir. buda törvényszék alá tartozott. Esztergom város és az Esztergom vidéki szolgabíróság területére kiterjedő hatáskörrel, külön járásbíróságot szerveztek, melynek hatásköre bűnügyekben a kócsi és a tatai járások területére is kiterjedt. Polgári ügyekben a tatai és a kócsi járási vegyes szolgabíróságok jártak el. Míg az újjászervezett Esztergom vármegye a budai helytartóság alá tartozott, addig a vármegye dunáninneni részét, a muzslai járást, Komárom vármegyéhez csatolták, s egyúttal a pozsonyi cs. kir. helytartóság alá rendelték. A muzslai járáshoz három mezőváros, huszonnégy falu és kilencz puszta tartozott. 1856-ban a járás élén Bory Károly állott ; a járási tisztviselők, kettő kivételével, mind 'degenek voltak. Pénzügyigazgatás szempontjából a vármegye a budai pénzügyigazgatóság alá került. Tatán külön pénzügyőrség volt, élén pénzügyi biztossal. El kell ismerni, hogy a beosztás igen jól festett a papíron, valójában azonban mind a közigazgatás, mind az igazságszolgáltatás terén meglehetős zavar uralkodott. Közgazdasági tekintetben különösen figyelemreméltó a vácz— pozsonyi vasútvonal kiépítése, mely még az 1850. év folyamán elkészült ; a vácz—párkány-nánai szakasz 1850 november 15-én, a párkány-nána—pozsonyi szakasz pedig egy hó múlva, deczember 16-án adatott át a forgalomnak. Ezzel Esztergom a fővárossal, valamint Bécscsel, közvetetlen vasúti öszszeköttetést kapott. A takarékpénztárak közül csupán az 1845-ben alakult Esztergom városi takarékpénztár állott fenn, melynek 1856-ban Heya Imre és Andrássv Mihály voltak igazgatói. Az önkényuralom első éveiben mindennemű társas összejövetel a legszigorúbban eltiltatott, így a társulati élet is teljesen hiányzott. Még 1856-ban is csak egy temetkezési egylet állott fenn Esztergomban, mely 1851-ben alakult, s a melynek ehiöke Segesdv József volt, s ekkor csak tizenöt tagot számlált; 1859A vármegye új felosztása.