Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - A lengyel-ügy - Besze János - 1838-i árvíz

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 398 Andrássy József. A lengyel-ügy. Bcsze János. 1 838-i árvíz. bízták meg az első alispáni teendők végzésével. Andrássy József, a ki aránylag fiatalon kerül az országgyűlésre, csakhamar magára vonta a figyelmet az országgyűlésen, mint Somsich Pongrácz, az új személynök híve, a kormányt tiszta meggyőződésből támogatja és bátran szembe mer szállni az ellenzéki többséggel. Bár nem mindig volt népszerű a fellépése. Midőn Tagén nagyprépost és Beöthy Ödön bihari követ között vallásügvi javaslatok tárgyalása alkalmával kitört a háborúság, ő is azok közé tartozott, a kik a felingerült rendeket lecsillapítani igyekeztek ; midőn e kínos ügy elintéződött, ismét felszólalt és kijelentette, hogy készebb követi állásáról lemondani, .semhogy hasonló jeleneteknek legyen tanúja. Midőn 1833 végén a lengyelek ügye szóba került az országgyűlésen, Pálóczy, Borsod követe, sőt Kölcsey Ferencz is lelkes szavakban fejezték ki rokonszenvüket az elnyomott nemzet iránt. A kormány azonban, melynek kellemetlen volt a lengyel ügy tárgyalása, mindent elkövet annak megakadályozására, hogy a rendek oly határozatot hozzanak, mely az orosz udvar érzékenységét sértené. Az elnöklő személynök védelmére ismét Andrássy József emelkedik szólásra. A világtörténelem tanúsága szerint — úgymond — nemzetek lesznek és nemzetek vesznek. Mint magánember, ő is álmélkodva nézte a lengyel nemzetnek az óriás hatalom ellen véghez vitt hőstetteket, és minden képzeletet felülmúló küzdelmeit, sajnálattal szemlélte a küzdelem sikertelenségét, de mint törvényhozónak két kérdéssel kell foglalkoznia : először kell-e, másodszor lehet-e a lengyel nemzet függetlenségét a magyar országgyűlés közbenjárásával helyreállítani, az első kérdés vitatása felesleges, miután a másodikra világos a felelet. Mit akarnak a rendek feliratukkal elérni. Háborút ? Sokkal jobban tiszteli a karokat és rendeket, semhogy felételezhetné róluk, hogy Európa hamuval fedett szikráit fel akarnák éleszteni, s így Európát, mint hazánkat lángokba akarnák borítani. (Millenn. Tört. IX. 352. Hazánk 1886. 173.) Andrássy beszédére az ellenzék részéről Deák Ferencz válaszol, de azért a lengyelek ügye csakhamar lekerül a napirendről.Andrássy magatartása azonban — különösen a törvények nyelv-kérdésében, — Esztergom vármegyében nem talált helyeslésre, 1835 szeptemberében a nádor megütközéssel hallja, hogy ellene megindúlt már az izgatás, s hogy visszahívását követelik, — a min nem is csodálkozhatunk, mert a vármegye a magyar nyelv művelésében mindig előljárt. Hisz már 1788-ban, midőn Bacsányi, Kazinczy Kassán megindítják a „Magyar Muzeum" czímű szépirodalmi folyóiratot, melynek összesen 500 előfizetője volt csak, magában Esztergomban 14-en hordatták. Esztergom vármegye azok közé a vármegyék közé tartozott, hol a jegyzőkönyveket már a XIX. század első éveiben magyarul vezették, annál is inkább megütközést keltett a vármegye követének az a kijelentése, hogy az alkotmány palladiuma a deák nyelv. Andrássyt azonban csakhamar pártfogásába veszi a kormány, kinevezi kanczelláriai titkárrá, mely alkalommal hazatér és 1836 máj. 31-én beszámol a közgyűlés előtt. (E beszéde külön nyomtatásban is megjelent.) Az országgyűlés ekkor már vége felé jár, a vármegyei követek is mielőbbi berekesztése mellett vannak. 1836-ban telepedett le Esztergomban Besze János fiatal ügyvéd, a ki az 1832—36. évi országgyűlésen a zempléni követek mellett volt Írnokként alkalmazva. Ekkor ismerkedett meg Kossuth Lajossal, a kinek „Törvényhatósági Tudósításait" a vármegyében mindenfelé terjesztette. Mikor a kormány Kossuth Lajost hűtlenségi perbe vonja, ő sem kerülheti el a zaklatást. De a kormány utóbb meggondolja magát, megelégszik Kossuth Lajossal, a többieket nem nem bántja. Mindennek ellenére Besze Jánosnak ez az eset csak népszerűséget szerez, a fiatal ügyvéd csakhamar egyik legnépszerűbb alakja lesz a városnak. 1837—38 telén óriási havazások voltak mindenfelé, s a Duna már decz. vége felé beállott Visegrádnál. A következő év tavaszán, az olvadás következtében a Duna rohamosan emelkedett s 8-án kilépvén medréből, az egész szabad királyi várost elborította, csupán a barátok temploma körüli tér és a külvárosból a Terézianum felső része nem került víz alá. Az árvíz elől a lakosság a közeli szőlőhegyekbe, valamint Szenttamáshegy és Szentgyörgymező helységekbe meneküít. Míg a szabad királyi városban a vízár lett úrrá, a városi tanács teljesen elveszítette a fejét, s kétségbeesetten nézte az elemek pusztítását. A márcz. 8—12-ig tartó vízár által okozott kárt másfél millió forintra becsülték, közel 600 ház pusztult el, vagy omlott össze.