Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - Főispáni helytartók - Levéltár rendezése
Esztergom vármegye története. 391 szággyülés ismét emeli a vármegye portáinak számát, még pedig 46-ról 48-ra, míg a városét 6 1/ 2-röl 8-ra ; ez a mennyiség megmarad Mária Terézia királynő haláláig (1780.) Az 1792. évi országgyűlésen 53-ra, a XIX. században 56-ra emelik a vármegye portáinak számát. Ellenben a városéi egész 1847-ig változatlanúl megmaradnak. Somogyi László alispán működésével aligha voltak megelégedve ; alkalmasint az 1741. évi nemesi felkelés késedelmes kiállítása miatt támadt ellene az elégedetlenség, mert az 1744. évi szeptember 11-én, Maróthi Paluska Antal elnöklete alatt tartott tisztújításon kibukott, helyébe Missich Mihályt választották, a ki már 1740 óta viselte a helyettes alispáni tisztet. Főjegyző Hrabovszky László lett, a helyettes alispáni tisztet nem töltötték be. Missich Mihály egy évtizeden át viselte az alispáni tisztet. Az 1754 október 29-én Jankovich Miklós kir. tanácsos, s az örökös főispán által ez alkalomra kiküldött rendkívüli meghatalmazott elnöklete alatt megtartott tisztújításon Nádasi Tersztyánszky Józsefet választották meg egyhangúlag alispánná. j. Mária Terézia királynő, főleg az újonczok kiállítása miatt, felhasználva grófiCsáky Miklós halálával az esztergomi érseki székben beállott üresedést, Gyaraki Grassalkovich Antalt, Nógrád vármegye főispánját nevezte ki helytartóvá ; ő reá hárult a feladat, hogy a vármegyére és a városra eső újonczjutalékot kiállítsa. Az 1759. évi november 13-án tartott közgyűlés már az ő elnöklete alatt ment végbe. A főispáni helytartó erős munkatársat nyert Tersztyánszky alispánban, a kit a királynő, érdemei elismeréséül, 1761-ben királyi tanácsossá, majd 1764-ben főispáni helytartóvá nevezett ki. Ö hajtott végre 1768-ban az úrbéri'szabályzatot, mely a jobbágyság úrbérileg biztosított jogait és kötelmeit foglalta magában, s egyúttal a jobbágytelki állományt is szabályozta. Esztergom vármegyében az úrbéri szabályzat a jobbágytelkeket három osztályba sorozta, a szántóföldeket 20, 22 és 24 holdban, a réteket 6, 8 és 10 kaszásban állapítottajmeg. Tersztyánszkynak főispáni helytartóvá történt kinevezésével az alispáni szék is tmegürült. Az 1765 augusztus 26-án tartott tisztújító közgyűlésen Sissay Jánost választották meg alispánná, a kit a főispáni helytartó még az előző évben helyettes alispánná nevezett ki. Tersztyánszky, miután 1769-ben a Szent István-rend kiskeresztjét nyerte adományúl, csakhamar megvált a főispáni helytartóságtól ; helyébe a királynő Korompai Brunswik Antal helytartósági tanácsost nevezte ki főispáni helytartóvá, a kit 1770 május 2-án iktattak be nagy ünnepélyességgel méltóságába, mely alkalommal Török András, Árva vármegye főispánja, báró Sándor Antal kamarás, Nagy István esztergomi kanonok, Vidy Ferencz, a pesti pálosok perjele és ifj. Brunswik Antal is megjelentek. A helytartót a vármegye közönsége nevében Nagy István kanonok magyarul üdvözölte, melyre a főispáni helytartó szintén magyarul válaszolt. Brunswik főispáni helytartó alatt rendezték a vármegye levéltárát. Midőn a főispáni helytartó a vármegye kormányzatát átvette, a levéltárt a legnagyobb rendetlenségben találta; az ő rendeletére először a levéltárt zárt helyiségbe tették, melynek kulcsa ezentúl a vármegyei főjegyző kezébe volt letéve, majd szekrényeket csináltatott, s megkezdték a levéltár rendezését. 1774 június 27-én a helytartó jelentése szerint a rendezés már annyira előrehaladt, hogy az iratok befogadása czéljából újabb szekrényekről kellett gondoskodnia. (Századok 1903. évfolyam.) Brunswik Antalt a főispáni helytartóságban gróf Galánthai Balogh László, a Szent István-rend vitéze váltja fel, a kit Mária Terézia királynő főleg a közelgő háborúra való tekintettel, az újonczozás keresztülvitele czéljából nevezett ki. Bár az országgj'űlés nem volt egybehíva, a vármegyék nagy buzgalommal fogtak hozzá a katonaság kiállításához. Esztergom vármegye 120 újonczot, Batthyány József herczegprímás 100 felszerelt huszárt, a báró Sándor család ugyancsak 12 felszerelt huszárt, az esztergomi káptalan pedig 2000 aranyat ajánlott fel a háború költségeire. Kardélre azonban nem került a dolog, mert az 1779 május 13-án Teschenben kötött béke véget vetett a hadi készülődéseknek. (Századok : 1878, 501.) A vármegye alispáni székében 1764 óta Sissay János ült, a ki megválasztását megelőzőleg, már több mint tíz éven át, szolgabíró volt és húsz évet meghaladó időn át állott a vármegyei közigazgatás élén; ő szervezte az ellentállást II. József rendeletei ellen, s mindaddig megmaradt a helyén, míg a császár a vártnegyét önállóságától megfosztotta. Főispáni helytartók. Levéltár rendezése. 22*
