Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - Pestis. Marha vész - Esztergom kiváltságlevele - Szab. kir. város - 2. AZ EGYHÁZ ÉS A VALLÁSI VISZONYOK - Elpusztult helységek

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 374 Pestis. Marha vész. EflíEsztergom kiváltságlevele Szab. kir. város. Egyedül Érsekújvár vára állott még. 1709. elején Heister ugyan ostrom alá fogta, de mivel nem boldogúlt vele, a vár környékén levő falvakat pusztította vassal. Érsekújvár feladásával (1710 szeptember 24.) a kuruczvilág megszűnt a vármegyében. Ettől kezdve a vármegye csak tétlen szemlélője volt ama íagy nemzeti küzdelemnek, mely a szatmári békével ért véget. Ezután újabb rém fenyegette a lakosságot. A hosszas harczok nyomában járó pestisragály újab!> áldozatokat követelt. Az 1709—1711. években a pestis több mint 2000 embert ragadott el; még évek múlva is meglátszott a ragály hatása. Magyarszőgyén ben 1714-ben csak 400, Németszögyénben pedig csak 250 lélek volt. (Magyar Sión III. 338.) A pestist követő marhavész, majd a sok hadifuvarozás végkép ínségre juttatta a lakosságot. A szabadságharcz alatt történt tömérdek jószág- elkobzás és új adományozás a birtokviszonyokat teljesen felforgatták ; az anyagi rendezkedés a visszanyert, de elpusztított birtokokon tömérdek időbe került. Évtizedek munkájára volt szükség, hogy a vármegye a törökhódoltság és a szabadságharcz csapásait kiheverve, új életre keljen. (Villányi Sz. i. m. 215—225.) Mielőtt elbúcsúznánk e korszaktól, még Esztergom város kiváltságleveléről kell megemlékeznünk. Ezt I. József király 1708. február 18-án állította ki, melylyel a várost régi kiváltságaiban megerősítette, a szabad királyi városok sorába emelte és jövő fejlődésének alapjait rakta le. E kiváltságlevelet 1709. augusztus 13-án hirdették ki a városházán, az összes polgárság jelenlétében. A vármegye azonban vonakodott kihirdetni, s csak az 1710. július 12-én kelt királyi leiratra engedelmeskedett. kiváltságlevél értehnében a budai kir kamarai bizottság elnöke részletes szabályrendelettel látta el a városi hatóságot, mely a kiváltságlevélnek mintegy végrehajtási utasítása. A város már az 1708 február 2-ára egybehívott pozsonyi országgyűlésen is képviselve volt Silz Pál bíró és Erdős István személyében. Mint megerősített szab. kir. város pedig, 1710 június 2-án tartotta első tisztújító közgyűlését, egy kamarai tanácsos elnöklete alatt. A város közigazgatásának végleges szervezése azonban a következő korszak feladata lett. Elpusztult helységek. 2. AZ EGYHÁZ ÉS A VALLÁSI VISZONYOK. 1543 — 1848. Esztergom elestétől, egész a török hódoltság megszűntéig, az egyház sok küzdelmet állott ki a vármegyében. Míg az érsek és a főkáptalan, az ősi székhelyről elűzve, Nagyszombatban vonta meg magát, addig a vidéken a papságnak, a török martalóczokon kívül, a hitújítókkal is meg kellett küzdenie. A török hódoltsággal az érsek és a káptalan a legértékesebb birtokait elveszítette ; ezek nagyrésze elpusztúlt, vagy néptelen lett, az egykor népes jobbágyfal vak a háborúk csapásai alatt véginségbe jutottak. Várdai Pál érsek, hogy a jobbágyok tönkrejutását megakadályozza és sorsukat javítsa, sokat könnyített ugyan a jobbágyterheken, mindez azonban keveset használt, különösen a mióta (1549.) az egész vármegye a törökök birtokába került. A pusztulás szomorú képét tünteti fel az Oláh Miklós érsek idejében készült urbárium (1550—1556), melynek alapját a török hódoltság előtti állapotok nyújtják, s ezért még szembetűnőbb a pusztulás. Az érsek majorságai közül teljesen elpusztúltak Alsómuzsla, Bucs és Kéty, az érseki kúriával együtt hasonlókép teljesen elpusztúltak Marót, Süttő és Kakat (Párkány) helységek is. Az érsek többi jobbágyfalvai közül Felsőmuzsla, Bucs, Magyarszőgyén, Németszőgyén, Vásárhely, (Szőgyén határába olvadt), Nagyölved, Kural. Farnad mezőváros, Bart és Kéménd csak nagyon keveset szolgáltattak be, miután legtöbb községben még Várdai érsek elengedte a kilenczedet ; azonfelül sok volt bennük a pusztúlt, vagy az üres telek. Mócs, Kéty és Nyergesújfalu helységeket ekkor kezdték újra betelepíteni. (Villányi Szaniszló i. m. 80-86.) A XVI. század közepén az érsek pra.edialistái is meg voltak még Esztergom vármegye területén. Oláh Milkós 1530—1554-ben összeiratta az egyházi nemeseket, a kik Bucs, Magyarszőgyén, Németszőgyén, Vásárhely, Kéty, Nagyölved, Kural. Farnad és Bart helységekben szétszórva laktak, de számuk annyira leapadt, hogy az érsek Esztergom eleste után már nem tudott bandériumot kiállítani. Az érseki javak sorsában osztoztak a káptalanéi is. Miksa király ugyan 1565-ben új adománylevelet adott ki a káptalan részére a garamszentbenedeki