Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - Az 1664. évi hadjárat - Lotharingiai Károly herczeg
232 Esztergom vármegye őstörténete. 358 Az 1664. évi hadjárat. Lotharingiai Károly herczeg. A nagyvezért, Érsekújvárról Esztergomba visszatérőben gróf Zrinyi Miklós útközben hadával megtámadta és sikerült neki a rabok egy részét kiszabadítani ; későbbi támadásaival is állandóan nagy félelemben tartotta a török tábort. Zrínyin kívül még a komáromi hajdúk is folyton nyugtalanították a törököket, főleg a párkányi vereség miatti bosszúérzetük következtében. Midőn az esztergomi törökök Nógrádba mentek pusztítani, visszatérésüket a hajdúk az esztergomi híd felégetésével akarták megakadályozni. A híd 1000 török lovas őrizetére volt bízva, de ezek egyrészt megúnták az őrködést, másrészt Érsekújvár eleste óta különben sem tartottak támadástól, egy részük tehát szintén Nógrádba ment portyázó kirándulásra. Ezalatt Komáromból 500 lovas és 50 gyalogos észrevétlenül Párkány alá lopódzott, s a Dunán horgonyzó két, hadi szerekkel megrakott hajót, valamint az esztergomi hidat felgyújtották és az eléjük siető törököket részint levágva, részint megfutamítva, gazdag zsákmánynyal tértek vissza. 1664 elején a komáromi huszárok ismét Esztergom tájékán portyáztak, veszélyeztetvén Esztergom és Érsekújvár között az összeköttetést. Ez évben a hadjárat már kora tavaszszal kezdetét vette. Des Souches császári fővezér Nyitra elfoglalása után Lévának tartott, mire Kucsuk Mehemed basa vezérlete alatt Esztergomból tekintélyes török had nyomult ellene. Souches ekkor a Garam völgyén, egész Zsarnóczáig vonult vissza, majd, a szentkereszti győzelem után (május 16), Léva ellen tartott, mely jún. 14-én megadta magát. Ah esztergomi basa 25.000 főnyi hadával ekkor Lévát igyekezett visszafoglalni, de Souches tábornok, a kit időközben a Vág vidékére rendeltek, Léva felmentésére sietett és Szentbenedeknél júl. 19-én, véres harcz után, megverte a török hadat ; ez elkalommal maga Ali basa is elesett. Des Souches bevonult a felmentett Lévába, majd néhány napi pihenő után előnyomulását folytatta. Aug. 1-én megjelent Párkánynál, s a váracsot heves harcz után bevette, az őrséget lekaszabolta és a hidat, a törökök oly fontos átjáróját, felégette. (Millenn. Tört. VII. 196.) A császári hadvezér táborkara ekkor Esztergom elfoglalását tűzte ki czélul, de Bécsben máskép határoztak. Az ugvane napon kivívott szentgotthárdi győzelem után, Ahmed basa, — miután vert hadát Montecuccoli nem üldözte, — a Bakonyon át, Székesfehérvárnak s onnan Esztergomnak tartott, hova aug. 27-én érkezett meg. Des Souches Párkányt nem szállotta meg, hanem eközben Érsekújvár felé fordúlt, hogy azt körülzárolja ; a török közeledtére azonban abba hagyta az ostromot s az ebedi táborban tartott pihenő után, 10.000 főnyi hadát Komáromba vezette. Ahmed basa nagyvezér Esztergomnál gyorsan hidat veretett, s szept. 5-én azon át 3000 embert nagymennyiségű élelmi szerekkel a szorongatott Érsekújvárra küldött. A szégyenteljes vasvári békével a bécsi kormány az 1664. évi hadjárat alatt szerzett összes hódításairól lemondott. Érsekújvár továbbra is megmaradt a törökök birtokában, a mi legjobban az esztergomi érseket sújtotta, mert az Érsekújvár körüli javait és azok után járó jövedelmeit mind elveszítette. A közel húsz évig tartó béke alatt Esztergom vármegye ismét teljesen a török uralom alá került. Még Szőgyén is elpusztult, az egyedüli hely, hol 1543-tól 1663-ig a vármegye örséget tartott és a hova a vármegye hatósága kiterjedt. E húsz éven át °em császári, sem magyar katonaság nem tette be lábát a vármegye t( rületére. 1669 elején betört ugyan Esztergomból 3000 török a magyar területre, s Kollonits Lipót, akkori njűtrai püspök, tett is a török betörésről jelentést a főhaditanácsnak, mely e miatt panaszt emelt, de a nagyvezér ezt nem tekintette békebontásnak, így az ügy azután abba maradt. (Maurer József : Cardinal Leopold Gráf Kollonitsch 37^ 1.) A bújdosók támadása (1672), majd Thököly felkelő-hadjáratai, (1678—82), melyek a felvidékre oly sok nyomort és szenvedést hoztak, a vármegye területére nem terjedtek ki, miután az akkor teljesen a törökök uralma alatt állott. 1683 április 20-án a köpcsénvi mezőn megtartott hadiszemle alkalmával, mivel a bécsi udvar a törökök haditervéről nem volt tájékozva, az új főhadvezér, Lotharingiai Károly herczeg Érsekújvár, vagy Esztergom elfoglalását határozta el. Károly herczeg, tudván azt, hogy a török fősereg július hó előtt nem érkezhetik meg, megtette az előkészületeket az ostromra, s Lajos badeni őrgróffal és rí lovasságával Esztergom felé indult kémszemlére ; de mert látta, hogy a vár különösen meg van erősítve és hosszabb ellentállást fejthet ki, Érsekújvárt vette ostrom alá. Azonban már az első nap rendelet érkezett Bécsből az ostrom
