Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Káptalani birtokok a XIV. században

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 344 (ma puszta) és Gyarmat, Esztergomban pedig két malmot bírtak. A káptalané volt ezenkívül a Kis-Duna partja, a belváros falától a vizivárosig. (Kollányi Ferencz : Esztergomi kanonokok.) Az esztergomi kanonokok száma a XIV. században 39-re emelkedett. Az 1397. évi egyházlátogatás alkalmával a káptalani tagok kérték a 39-ik stallum beszüntetését, mégis 1525-ben a káptalan tagjainak száma 40 volt. (Egyháztörténelmi Emlékek I. 211.) A káptalan tagjai részben a várban, részben a városon kívül laktak ; ez utóbbiak lakóházait 1532-ben, midőn Gritti Lajos ostrom alá vette Esztergomot, földig lerombolták. Várday Pál érsek ugyan 1534 táján, Ferdinándhoz intézett emlékiratában kérte a királyt, utasítaná az esztergomi kapitányt hogy a kanonoki lakóházak helyén faházak építése elé akadályokat ne gördítsen, de úgy látszik, eredménytelenül, mert Oláh Miklós írja, hogy 1536-ban is még romhalmaz jelezte a kanonoki lakások helyét. A mohácsi vész után a káptalan sokat szenvedett ; nem csupán az ellenséges támadások okoztak neki kárt, de az egyházi hatóságokkal is számos pere volt, Még 1526 előtt Siennai Fülöp és a káptalan között hosszas per támadt a Bakócz-kápolna igazgatósága miatt, mely per még 1527-ben is tartott. A káptalan ekkor lépéseket tett az átruházási bulla kiállítása iránt, melynek értelmében a Bakócz-kápolna igazgatóságát a káptalannal egyesítették. Maga Várday Pál érsek sem volt ment a túlkapásoktól. 1530 nov. 25-én Eszéky János esztergomi kanonok a sági (ipolysági) konvent előtt bejelentette tiltakozását Pál érseknek a káptalannal szemben elkövetett önkénykedései ellen. Mindezeknek ellenére még a legelőkelőbb családok sarjai is az esztergomi kanonoki állások elnyerésére törekedtek. Ferdinánd 1540-ben Várdai érseket felhívja, hogy Kollonich Sigfrid fiának, Nándornak, az első, üresedésbe jövő kanonoki állást adja ; ebben az évben báró Herberstein Zsigmond is a káptalan tagja volt. Ugyanez évben Ferdinánd felhívja az érseket, hogy Tranquillus Andronicusnak az esztergomi prépostságot, vagy más hasonló egyházi méltóságot adományozzon. (Egyháztört. Emlékek III.) Kanizsai János érsek 1391-be í a Szent István első vértanúról czímzett esztergomvári prépostságot alapítván, melléje hat tagból álló káptalant csatolt A prépost egyszersmind az esztergomi főkáptalan tagja volt s rang szerint a hetedik helyet foglalta el a káptalanban. Zsigmond király megerősítő levele szerint, a prépostság Maróth, Bajóth, Újfalu és Siittő helységekben volt birtokos, továbbá a kéméndi malmot s a nyirmáli és a csernóvölgyi szőlőket bírta. A prépostság és a káptalan egészen Esztergom elfoglalásáig állott fenn. Az 1397. évi egyházlátogatás alkalmával újból szervezték a dékáni állást, mely azután a mesterkanonokok között az első helyet foglalta el. Zsigmond király uralkodása alatt 12 áldozó pap volt alkalmazva a székesegyházban, a kiknek hetenként egy misét kellett mondaniok a király és a királyi család tagjainak lelkiüdvéért. Ezek voltak a királyi káplánok, a kiknek javadalmazására Zsigmond az esztergomi királyi adókból 400 frtot adományozott. A káptalan mellett volt tizenkét karbeli pap, őket a káptalan nevezte ki s a káptalannak hiteles helyi teendőiben is segítségére állottak. (Kollányi i. m.) Az 1397-ben megtartott egyházlátogatástól kezdve, egészen Esztergomnak török kézre jutásáig, a káptalan birtokai Esztergom vármegyében a következő adományok útján gyarapodtak. Zsigmond 1426-ban Kistata és Kispatacs birtokokat adja a káptalannak, 1500 frt ráfizetés mellett. Albert király 1439-ben új adománylevelet állított ki a káptalan birtokaira, melyek közül a következők terültek el a mai Esztergom vármegyében : Szent Anna helység, mely akkor Esztergom egyik külvárosa volt, Kesztölcz, Nyír puszta, melyek akkor Pilis vármegyéhez tartoztak, továbbá Dorog, Epei, Nyék, Ebed, a hozzátartozó dunai szigettel, Kistata, Nána, Gya mat, Nagypatak, Kispatak, a hozzátartozó Saluson (Zsaluzsony) és Zongor pusztákkal. Mátyás király 1475-ben meghagyta a visegrádi várnagynak, hogy a csévi és a kesztölczi erdőket adja vissza a káptalannak. II. Ulászló a káptalan birtokában levő Bajon helységben netán rejlő király, jogát 1507-ben a káptalannak enged* át. II. Lajos király 1516-ban a kakati átjárót, vámjával együtt, nemkülönben Dorog helységet, melyet az ó rendeletére Vendrei Vincze udvarnok