Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Szatmári György - Szalkai László

232 Esztergom vármegye őstörténete. 331 Ép a legválságosabb időben húnyta le szemeit Bakócz Tamás. Az országgyűlés még együtt ült s meddő vitákba merült, midőn híre járt, hogy a törökök Szabács alá érkeztek. Csak ekkor fogta fel az udvar a veszély nagyságát. Az első hírek hatása alatt beállott zavar, félelem, s a kincstár üressége Lajos királyt arra kényszerítette, hogy a nagy prímás hagyatékát a törökök elleni hadjárat czéljaira lefoglalja. Al'g helyezték Bakócz Tamás hiilt tetemeit örök nyugalomra, Lajos király, a ki személyesen jelent meg a temetésen Esztergomban, Szatmári György püspöktől, a kit Bakócz, András esztergomi préposttal együtt, végrendeletének végrehajtójává nevezett ki, a hagyaték kiszolgáltatását követelte. Szatmári, a ki Bakócz kincstárát ennek halálakor lepecsételte, kénytelenkelletlen engedelmeskedett. Bakócz kincsei közprédára kerültek. A nagyértékű hagyatékot a haszonlesők potom áron szerezték meg, pedig ha lelkiismeretesen használták volna fel a kincseket, azok elegendők lettek volna a végvárak fenntartására. Míg lent Szabácsnál teljes erővel folyt a küzdelem, azalatt Lajos jegyese, Mária herczegnő, 1521 június 28-án Pozsonyba érkezett, a hol Szatmári György püspök fogadta. Mária mielőbb látni akarván jegyesét, a kit ekkor a törökök elleni hadjárat tartott lekötve, a kíséretében levő urak tanácsára Szatmári György főkanczellár kíséretében Esztergomba jött, a hol az üresen hagyott prímási palotában vett lakást. De nem sokáig maradt Esztergomban, mert csakhamar Visegrádra tette át tartózkodási helyét (Dr. Tóth-Szabó Pál: Szatmári György prímás 248—49. 1.) Szatmári György az 1522. év első hónapjában foglalta el az érseki széket, de a pápa csak jó idő múlva, 1523 június 19-én oldotta fel a pécsi püspökség alól és járult hozzá az esztergomi érseki székbe való áthelyeztetéséhez. Szatmári György ép a legválságosabb időben került a magyar katholikus egyház élére. Szabács után Nándorfehérvár, majd Zimony is török kézbe került, a török már az alvidéket fenyegette, Luther Mártonnak Németországból elterjedt tanai pedig vallási téren fenyegették megoszlással a nemzetet. Szatmári György a humanista főpapok között előkelő helyet foglalt el. Nemes bőkezűségének tanúbizonysága a megrendelésére készült, fényes kiállítású zsolozsma-könyv, a „Breviárium secundum chorum ecclesiae Strigoniensis", mely a franczia nemzeti könyvtár egyik legbecsesebb műkincse. Szatmári vallásos buzgóságának Esztergom is tanúja volt. Midőn elfoglalta az érseki széket, azon fáradozott, hogy a Bakócz Tamás által létesített kápolnának, az elveszett egyházi kincsek fejében, melyeket kénytelen volt Lajos királynak kiszolgáltatni, kárpótlást szerezzen. Közbenjárására II. Lajos király 1523 szept. hó 1-én, Visegrádon kelt adomány le veié vei, Damásd várát, Damásd, Szob, Helemba, Letkés és Tölgyes falvakat, összes tartozékaikkal együtt, az esztergomi érseknek és a káptalannak, illetőleg a Bakócz-féle kápolnának adta kárpótlásul. Szatmárit 1524 elején Esztergomban találjuk ; márczius első felében még rendeletet bocsátott ki a túróczvármegyei plébánosokhoz a tizedügyben, kevéssel azután Budára ment, a hol 1524 április 7-én váratlanul meghalt. Holttestét Esztergomba vitték s ott temették el. Végtisztességén megjelent II. Lajos király, valamint Mária királyné is. De Lajost nem annyira a kegyelet vitte Esztergomba, mint hogy ismét pénzre volt szüksége. És ekkor megismétlődött az a visszataszító eljárás, melyet Bakócz Tamás halálakor láttunk. II. Lajos nem elégedett meg azzal a 60.000 aranynyal, a melyet a prímás végrendeletileg a Frigyes császárnak elzálogosított várak visszaváltására hagyományozott a királynak, hanem az egész hagyatékot követelte. Alig helyezték el az érsek liült tetemeit nyugvóhelyére, a király erélyesen követelte az érseki palota termeinek felnyitását. A várnagy megtagadta a király kívánságát és csak akkor engedett, mikor a király ágyúkat akart hozatni, hogy a várat megostromolja. De a talált pénz, arany- és ezüstneműek nem elégítették ki a királyt és felháborodásában nem átallotta lopással vádolni azokat, a kik a prímás halálakor a kincsekhez legközelebb állottak. (Tóth-Szabó i. m. 302. 1.) Szatmári utóda lett Szálkái László, a Mária királyné és György őrgróf kegyencze. Szálkái Bakócz pártfogolt jaként kezdte pályáját, 1520-ban kanczellárrá nevezték ki, mely állását azonban inkább magánczéljaira használta fel. Szatmári György. Szálkái László. Magyarország Vármegyéi és Városai: Esztergom Tármegye. 18