Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Beckensloer János

232 Esztergom vármegye őstörténete. 325 góbb szószólója volt, óriási összegeket nyelt el, melyeket a király az egyházi tized megadóztatásából igyekezett fedezni. A király erőszakos eljárása azonban csakhamar visszatetszést keltett a főpapság körében, mely ily módon jelentékenyen megkárosodott. Vitéz már a budai országgyűlésen a hadviselésre szükséges adó megtagadása mellett kardoskodott, de az országgyűlés, némi megszorítással, megszavazta azt. Mátyás hirtelen haragjában az esztergomi érsek pisetumát egészen lefoglalta, sőt az érseket 7000 aranyig megadóztatta. A király erőszakos eljárásával mindegyre jobban elidegenítette magától Vitéz János érseket. Utóbbi 1470-ben már szintén az elégületlenekliez csatlakozott, a kik Mátyás letételét és Kázmér lengyel király hasonnevű fiának meghívását határozták el. Mátyás, noha Vitéz János már 1470-ben elveszítette a kegyét, a cseh hadjárat alatt, 1471 május havában, mégis őt nevezte ki helytartójává. De Vitézt ez az újabb királyi kitüntetés sem tartotta vissza attól, hogy Kázmér trónrajutását tőle telhetőleg ne támogassa. Kázmér herczeg Sáros felől 1471 okt. 2-án 12.000 főnyi fegyveressel tört be, hogy az országot hatalmába kerítse. E betörés hírére Mátyás, a ki még május havában értesült az esztergomi kanonokoktól Vitéz magatartásáról, gyorsan itthon termett, s míg Kázmér hadát szinte akadály nélkül engedte a Cserháton át, az Ipoly völgyébe s onnan Nyitra várába vonulni, azalatt egész haderejével Vitéz érsek ellen fordult, a kit 20.000 fegyveressel az esztergomi várban körülzárolt és ezzel megakadályozta, hogy a fölkelőkhöz csatlakozzék. Mátyás később sikeresebbnek találta a békés kiegyenlítést atyjának egykori hívével, azért csakhamar alkudozásokba bocsátkozott a körülzárolt érsekkel, s Ilangoni Gábor kalocsai érseket, Beckensloer János egri püspököt, Országh Mihály nádort és Szapolyai Imrét bízta meg a békeközvetítéssel. Az alkudozások csakhamar eredménynyel jártak. Az érsek kötelezte magát, hogy a király kívánságához képest, váraiba királyi őrséget fogad be, s csak oly kapitányokat alkalmaz, a kik a királynak a hűségesküt leteszik, viszont Mátyás az érsek jövedelmeinek csorbítatlan élvezetét biztosította, egyszersmind kötelezte magát, hogy az érsektől kizsarolt 7000 aranyat — melyet ez iskolai czélra tett félre, — visszatéríti. Ezt az egyezséget 1471 decz. 19-én Esztergomban írásba foglalták. (Katona Hist. Crit. XV. 262—445. — Török J. i. m. 115—116. — Mill. Tört. IV. 248.) Alig néhány hónap múlva újabb vádak merültek fel az érsek ellen. Mátyás, a ki Kázmér magatartása következtében újabb támadástól tartott, nem törődve a decz. 19-iki egyezséggel, az érseket fontos tanácskozások ürügye alatt Budára hivatta, a hol elfogatta és Visegrádon elzáratta, várait pedig márcz. 25-én a királyi őrséggel szállatta meg. Vitéz János ugyan nyolcz nap múlva visszanyerte szabadságát, s egyházi és világi joghatóságát ezután is szabadon gyakorolhatta, de az esztergomi várat és az érsekség többi erősségét a király 1472 ápr. 1-én kelt rendeletére Beckensloer János egri püspök vette át, Maga az érsek is ennek felügyelete alá került s érseki székhelyéről el nem távozhatott. Vitéz János nem sokáig élte túl e dicstelen helyzetet ; 1472 aug. 9-en meghalt. Hűlt tetemeit az esztergomi székesegyházban helyezték örök nyugalomra. Mikor 1763-ban a régi templom egyik oldalhajóját széthányták, Vitéz síremlékének két töredékét találták meg, melyet jelenleg a prímási múzeumban őriznek. Vitéz utódává Mátyás király Beckensloer Jánost tette meg, a ki rútul visszaélt a király bizalmával. 1476-ban, mint Frigyes császár híve és annak kész eszköze, a pápai trónra vágyván, hogy Frigyesnek kedvében járjon, amaz ürügy alatt, hogy Aachenbe zarándokol, váratlanul Bécsújhelyre szökött, magával vivén az esztergomi egyház legértékesebb kincseit és háromszázezer aranyat, valamint a Vitéz János érsek tulajdonába tartozott legfényesebb codexeket. Frigyes császár utóbb a salzburgi érsekséget szerezte meg számára, a hol folytonos viszálykodások közepett 1489-ben meghalt. (Fraknói Vilmos : Vitéz János élete 245. — Millenn. Tört. IV. 260.) Mátyás ugyan megfosztotta Jánost az esztergomi érsekségtől és ezt IV. Sixtus pápának is tudomására hozta, de azért János még sokáig használta az esztergomi érsekség czímét külföldön is. Az érsekség jövedelmeire azonban a király tette rá a kezét. 1477-ben ismét Esztergomban találjuk, a hol febr. 13-án szerződést kötött a német lovagrenddel, melvnek értelmében a lovagrendet védBeekensloer János.