Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - A végrendelkezés - 6. MÁRIA KIRÁLYNŐ HALÁLÁTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Esztergom fénykora és hanyatlása
232 Esztergom vármegye őstörténete. 330 A végrendelkezés. veszélyeztetik. Űgy tetszik, e baj igen el volt terjedve, minthogy Dameter érsek hat hónapot enged a kósza papoknak, hogy székhelyeikre térjenek s ott tartózkodjanak állandóan, különben fölfüggeszti javadalmaikat, ha pedig a fölfüggesztést egy hónapon át egykedvűen tűrik, megfosztja őket azoktól, hacsak ki nem mentik magokat azzal, hogy kánoni akadályok gátolták őket, vagy be nem mutatják a fölmentést, melynél fogva javadalmaiktól távol maradhatnak, kijelentvén egyúttal, hogy mindama fölmentéseket, melyeket netán elődje adott, ő visszavonja. Igen fontos és érdekes az a határozat, mely a végrendeletekről szól. Miután elvül a végrendeletek alkotása és végrehajtása jelentőségéről egvet mást elmondott, elrendeli, hogy a ki földi javairól, kivált lelki üdve tekintetében rendelkezni óhajt, hívja magához a plébánost vagy a káplánt, 1) kinek területén lakik, a ki neki, míg élt, a szentségeket kiszolgáltatta és körülményeit ismeri. Előtte tegye meg tehát végső rendelkezését. Igen hasznos, ha az ily rendelkezé s a jövendő emlékezetére följegyeztetik, nehogy végrehajtása időn túl elhaladjon. Minthogy pedig valószínűleg nem ritkán megesett, hogy a pap hívatlan is a halálos ágyhoz, vagyis inkább a végső rendelkezéshez tolakodott, a mi nem annyira a lelkek üdvösségének, mint inkább az örökség hajhászatának színét viselte magán ; többször előfordúlhatott az is, hogy a rokonok, vagy községi elöljárók merő kapzsiságból, nehogy a haldokló a templomnak is hagyjon valamit, a papnak útját állották : szigorúan, kiközösítés terhe alatt inti a zsinat a városok, mezővárosok és egyéb helységek bíráit és esküdtjeit, hogy a papokat se köz vetetlenül, se közvetve el ne tiltsák a végrendelkezőtől, hogy a végső rendeletet írásba foglalják. Ha pedig ellenkező rendeletet határozott volna valamely tanács, vagy község, azt hat nap alatt vonja vissza, különben kiközösítés alá esik. Elrendelte továbbá az érsek, hogy e zsinati végzést a templomokban minden vasárnap kihirdessék. Egyúttal gondja volt a zsinatnak arra is, hogy a végrendeleteket késedelem nélkül hajtsák végre. Űgy látszik, ezzel a zsinat határozatai végükre jutottak, noha a befejezés a Batthyány nevét viselő okiratgyűjteményben hiányzik. Van ugyan még egy fejezet, mely arról rendelkezik, miképen kell a tilalom ós kiközösítés alá rekesztetteket kerülni, mely fejezet vagy előbbre való, vagy későbbi adalék. E fejezet megtiltja az egyháziaknak, hogy a kiközösített embereket szentségekben részesítsék, nekik az egyházi temetést megadják, és a tilalmas helveken istentiszteletet tartsanak. A mely káptalan, konvent, vagy ezek többsége e tilalom ellen vét, az templomával együtt interdictumba esik, irreguláris lesz, mi alól csakis az apostoli szentszék mentheti föl. Esztergom fénykora és hanyatlása. 6. MÁRIA KIRÁLYNŐ HALÁLÁTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG. A Mária királynő halálától, Esztergomnak 1-543-ban bekövetkezett elestéig terjedő másfél század, rendkívül mozgalmas, nagy eseményekben és tanulságokban egyaránt bővelkedik. E másfél század folyamán a legellentétesebb mozzanatok kötik le figyelmünket. Az emelkedés és a hanyatlás, a fény és a gyász, gyorsan, szinte átmenet nélkül váltják fel egymást a város és a vármegye történetében. Zsigmond király trónraléptével a városi polgárság országos jelentőségre tesz szert és mindegyre jobban függetleníti magát az érsekek uralma alól. Zsigmond a városi polgárságban kereste és találta támaszát a főurak ellen. Az 1403. évi felkelés után maga a vár is a király kezére jut, a melyet királyi őrség száll meg. Az ország prímása egyidőre megszűnik Esztergom ura lenni. Széchy Dénes érseksége alatt (1439—1465) Esztergom ismét az ország egyik legjelentékenyebb városa, országos fontosságú események, béketárgyalások és alkudozások színhelye lett, s e mellett egyre jobban fejlődött. Széchy Dénes alatt nyertek befejezést az árpádkori székesegyház helyreállítási munkálatai ; ő építtette az új érseki palotát is. A plébánost rectornak nevezi, mely elnevezés használatosabb volt a plébános elnevezésnél, mert plébánosnak voltaképen csak a „szabad egyházzal" bíró nép által választott papot hítták. Minden más templom (a kolostoriakat kivéve), ha még akkora volt i?, kápolnának neveztetett, s ennek papját, ki plébános) teendőket nem végezhetett, hítták káplánnak (capellanus).
