Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Az oltári szentség - Utolsó kenet - Házasság - Különféle intézkedések

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 310 Az oltári szentség. Utolsó kenet. Házasság-. Különféle intézkedések. el szemét. Ha valamely halálos bűnt hallana tőlök, ne köpjön ki, ne hánykolódjék, sem oly rosszaló jelt ne adjon, mely miatt a gyónót annyira megzavarná, hogy egyéb bűneit megvallani röstelkednék. Névszerint kiközösitettet, vagy tilalmazottat, vagy nyilvános uzsorást, hacsak nem haldoklik, a püspök engedelme nélkül senki föl ne oldjon; ekkor is arra figyeljen a pap, hogy a bűnös kellő elégtételről gondoskodjék, a mint ezt a jog és a (Demeter bíboros által) kiadott szabályok előírják. — A lopott, ha nem tudni, kitől lopott, de visszakerült jószágot az érseki poenitentiariusnak adják át, a gyóntató pap semmi esetre se tartsa meg magánál.— Őrizkedjék attól is, nehogy a betegtől, kinek a szentségeket kiszolgáltatta, ezért pénzt követeljen. Ha a gyónóra penitencziaképen szent miséket róna, ne ajánlkozzék, hogy azokat elvégzi, minthogy ez úgy tűnnék föl, mintha a maga hasznát keresné. Ellenkezőleg, a pap jóindulattal legyen a bűnös iránt, hogy ann k lelkét fölemelje. Az oltári szentségről szóló szakaszban kevés a különös, a mai fölfogástól eltérő. Csupán az a nagy gond érdemel említést, a mely a szentség megőrzésében és a beteghez való ünnepélyes vitelében nyilatkozik, mert úgy látszik, ez akkor még nem vert gyökeret. A templomban tisztességes helyen és zár alatt mindig készen legyen az Eucharistia a betegek számára, nehogy útravaló nélkül elhunyjanak. Űgy rendeli a zsinat, hogy a pap fehér gyolcsingben (superpellicium), stólával és tisztességesen öltözve vigye a szentséget a beteghez ; kísérete égő világgal, csengettyűvel járjon előtte mentül nagyobb ünnepélyességgel és igazabb méltósággal. Az úton jövő emberek földre borulva imádják a szentséget, majd, a kik tehetik, kísérjék, a miért Demeter bíboros tizenkét napi búcsúval kedvezett nekik. — A pap, ki a föntebbieket meg nem tartja, egy forint bírságot fizet, mely felerészben a főesperest, felerészben az érseki pénztárt illesse. A főesperesek és más föllebbvalók gondosan ügyeljenek e rendeletek megtartására, s arról zsinat alkalmával jelentést tegyenek. — Méltányos szigort alkalmaz az esztergomi zsinat, elrendelvén, hogy a nyilvánvaló bűnösöket nem szabad ugyan az áldozáshoz bocsátani ; de ha a nem nyilvános bűnös az Űr asztalához járúina, attól nem szabad megtagadni az Űr testét. Az utolsó kenet föladásánál tiltja a sz. zsinat, hogy a papon kívül klerikusok is jelen legyenek ; és elrendeli, ha a megkent beteg fölgyógyulna, a kenés helyeit megmossák s a vizet tűzbe öntsék, a mi talán korjellemző körülmény. Az egyházi rendekhez sorolják a kanonisták a zsinat szerint a psalmistatust is, vagyis azokat, kik rendes zsolozsmások. A nagyobb rendek és a püspökség sacra castimoniának hívatnak az önmegtartóztatástól és tisztaságtól, melyre az áldozó papok és püspökök kötelezve vannak. (Tekintettel arra, hogy IV. Károly császár a prágai érsek hozzájárultával megengedte, miszerint a káptalan tagjai, kiket a karlsteini kincsek őrizetére s 1357 márczius 27-én kinevezett, feleségesek lehetnek : az imént jelölt fölfogás haladásnak látszik, valaminthogy a zsinati szabályok e fejezete magasabb fölfogásról tanúskodik a kor fölfogásával szemben.) A házasság szentségénél pontos külömbséget ismer a zsinat az eljegyzés és az egybekelés (házasság) között. A titkos házasságokat (clandestina) tiltja a zsinat, melyeket, ha a törvényes kor előtt köttetnének, a templomban ünnepélyesen megáldani nem szabad. A törvényes kor a férfinál tizennégy, a nőnél tizenkét év ; de ismeri a zsinat a „malitia supplet aetatem" kivételt is. — A tiltott idő, mikor ünnepélyes lakodalmat tartani nem szabad, a mainál mivel hosszabb volt : adventtől vízkereszt nyolczadáig tartott; azután a hetvened vasárnapján (és nem hamvazó szerdán) kezdődött ; egészen szokatlan, hogy a kérő napoktól pünkösd nyolczadáig eső időköz szintén tiltott időnek vétetett. — Következnek különféle intézkedések, melyekben legelőbb a külső tisztaságot ajánlják : Az oltárra tiszta gyolcsot terítsetek, melyek az egyházi, a pap által viselt fehérneművel együtt egyszer egy évben mosásba kerüljenek. A corporalékat (az ostya-abroszt) az áldozó pap vagy maga, vagy legalább a szerpapja mossa meg. Az időben a zsolozsmázásra, mint az istentisztelet kiegészítő részére nagy gondot fordítottak. „Minden éjjel fáradhatatlanúl fölkeljetek a matutinumra" (hajnali zsolozsmára). „Tudják a szerpapok, alszerpapok és kispapok, ha java-