Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - A trónutódlás kérdése
232 Esztergom vármegye őstörténete. 299 azzal a föltétellel ajánlották meg neki, ha kötelezi magát, hogy leendő feleségével együtt állandóan Lengyelországban fog lakni, mert nem akarják, hogy Lengyelországot megint Magyarországból kormányozzák. Zsigmond e föltételt nem fogadhatta el, mire a lengyelek üléseztek és korrekten azt határozták, hogy az 1374. évi szeptember 17-én kötött kassai egyesség értelmében az engedelmességet és hűséget megtartják Nagy Lajos király leányai közül annak, kit atyja örököseként királyúl hozzájok küldenek, hogy közöttük maradjon. A lengyelek e határozatát Nagy Lajos özvegye, Erzsébet, Magyarés Lengyelország királynéja köszönettel fogadta és arra kérte őket, hogy híven ragaszkodjanak hozzá és leányaihoz, s kívülök senkinek másnak (tehát Zsigmondnak sem !) meg ne hódoljanak. E választ a lengyelek örömmel értették, Zsigmond pedig szomorúan tért vissza övéihez. Nemsokára új követség érkezett Magyarországból, mely kijelenté, hogy az anyakirályné, élve a kassai egyesség adta jogával, leányai közül a fiatalabbikat, Hedviget fogja elküldeni a lengyel trón elfoglalására. Szívesen küldené Máriát, de ez már magyar királynő, a miért föloldja mindazokat, kik Máriának és Zsigmondnak meghódoltak, hűségesküjök alól. Hedvig, Nagy Lajos király tervezése szerint Magyarország örököse, el volt jegyezve az utóbb Sempachnál elesett Lipót osztrák herczeg elsőszülött fiának, Vilmosnak. Mi volt különösebb indító oka e frigynek ? megjelölni nem tudjuk ; az okiratok a szülők között kifejlett őszinte barátságot említik és Magyarországnak Ausztriával való szomszédságát, mely e két országot egymás segítségére utalja. Ez okokban megnyughatunk. Az alkudozások már 1374-ben (tehát Vilmos negyedik, Hedvig egyéves korában) vették kezdetöket és augusztus 18-ig annyira haladtak, hogy Lipót megígérte, miszerint Hedvignek Vilmost férjül adja, kellő nászajándékról (300.000 aranyforint) gondoskodik, és kéri Nagy Lajos királyt, ha meghalna a házasság tényleges megkötése előtt, vegye védelmébe fiát, viszont ő is minden védelmet megígért Hedvignek, ha netán atyja halála után valaki őt jogaiban csorbítani merészelné. Hasonértelmű okiratot állított ki 1375 márczius 4-én Nagy Lajos király is, Demeter érsek pedig a csipetnyi párt a hainburgi plébániatemplomban megáldotta, mire azok egy ágyban aludtak, az elhálást mintegy jelképezvén. Nagyobb biztonság okáért ezt a házassági szerződést 1380-ban a király, anyja, felesége, négy herczeg, az ország legfőbb méltóságai, első sorban Demeter bíboros, — 1381-ben az ország nagyobb városai megerősítették ; mindazáltal a házasságból nem lett semmi. Erzsébet, a magyar anyakirályné, megígérte a lengyeleknek, hogy 1383 húsvétján elküldi Hedviget Krakkóba, hogy megkoronázzák ; de aztán vissza kell küldeniök, minthogy a gyermeknek három évig még szüksége van anyai nevelésre. A lengyelek ezt megígérték, de akkor más nehézségek támadtak. Találkoztak ugyanis a lengyelek között, kik a Piasztok királyi nemzetségéből származott Ziemovitot, Masovia herczegét akarták lengyel királynak, s e szándékokat úgy akarták megegyeztetni a kassai kötéssel, hogy Ziemovit feleségül vegye Hedviget. Sieradzbarl 1383 június 13-án ki is kiáltották Ziemovitot lengyel királynak. így elhaladt Hedvig elküldése egyik határnapról a másikra, a Lengyelországban folyton tartó békétlenségek miatt, melyeknek hogy véget vessen, Erzsébet anyakirálynő Zsigmondot, kit az időben brandenburgi markolábnak és Magyarország gyámjának czímeztek, nemkülönben Demeter bíboros-érseket és szentszéki követet 12000 magyar vitézzel, kikhez a kis-lengyelek is csatlakoztak, Lengyelországba küldötte. Az egyesült magyarlengyel had Ziemovitot és pártját teljesen leverte, és csak Opuli Ulászló herczeg, egykor magyar nádor, ez idő szerint legtekintélyesebb lengyel főúr közbejárásának sikerült fegyverszünetet kieszközölnie. Demeter bíboros, ki az arczképén látható sebhely után ítélve, ifjabb korában érthetett a hadi mesterséghez is, lengyel útjában, mint a szentszéknek magyar- és lengyelországi követe, csak főpapi kegyeit éreztette, kivált a krakkóiakkal. 1) 1) Búcsuengedólyei, legtöbbnyire templomok és más szent helyek számára, 1383 augusztus 26-tól 31-ig vannak keltezve, melyek közül kiemeljük, hogy a krakkói bíráknak megengedte azt, hogy ha lúvataloskodásuk miatt gátolva vannak templomba menni misére, akkor a városházán (in pretorio, mint ez Boroszlóban is látható) in altari viatico misét mondathassanak ; továbbá búcsút engedett mindazoknak, kik a krakkói foglvokat segítik. (Monum. Polon. V., 74. VII., 510—14. VIII., 95.. 96.)
