Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Telegdi Tamás egyházi működése

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 288 neki,

1) ki ismételve pártfogásába ajánlotta követeit, midőn azokat a római szentegyház védelmét kieszközlendő, Nagy Lajos királyhoz küldötte.

2) — Pártfogásába ajánlotta Riparia Jánost is, hogy segítse őt az ispitályos lovagrend magyarországi perjelsége és birtokai elnyerésében.

3) Még pörlekednie is kellett, bogy érseksége birtokait megvédelmezze. A garanszentbenedeki benczés apát ugyanis, az elődje által az esztergomi érsekség ellen fölújított birtokpert nagy elkeseredéssel folytatta. Az apát annyiszor fordult ez ügyben Nagy Lajos királyhoz, hogy ez türelmét veszítve, 1372-ben a nádori ítélőmesternek szigorúan meghagyta, vezesse be azonnal a megítélt birtokokba az apátot, ,,nehogy ez tovább alkalmatlankodjék neki". De az apát végre mégis pörvesztes lett.

4) Mert midőn János, alexandriai pátriárka, mint a szentszék követe Magyarországba érkezett, Nagy Lajos király megbízta őt, hogy az esztergomi érsek és szent-benedeki apát között Németi, Szőllős, Chezev (?Csejkő) és Berzencze iránt fönforgó perben a magyar szokásjog szerint ítélkezzék. A felek ebben megegyeztek, s a szentszéki követ Trencsénvben, a minoriták kolostorában 1372 június 28-án úgy ítélt, hogy Németi, Szőllős és Csejkő az érsek kezén maradjon, Berzenczét azonban a garanszentbenedeki apátságnak átengedje. Jelen voltak az ítélet kihirdetésénél, s nyilván a per tárgyalásában is részt vettek : Cato erdélyi prépost, decretorum doctor, Miklós szentendrei benczés-apát, Bertrand krakkói kanonok, legum doctor, Tamás esztergomi főesperes.

5) Ezt a Cardailhac János alexandriai pátriárkát XI. Gergely pápa a végre küldötte Német-, Magyar- és Csehországba, hogy IV. Károly császár, Nagy Lajos magyar király és a hajor herczegek között fönnforgó igen komoly viszálykodásban a békét helyreállítsa. Ajánlotta is őt Szigeti István kalocsai érseknek, több egyházi és világi főúrnak.

6) Közbenjárása sikerrel kecsegtetett is, minthogy a császár, mint rendesen, ha valami nagy baj környékezte, új családi összeköttetésekkel iparkodott a hínárból menekülni. Most is Teseni Pzmysl herczeget kiildé Magyarországba a királynék rokonához, Opoli Ulászlóhoz, a kétkulacsos nádorhoz, hogy a béke iránt vele egyezkedjék s ennek megszilárdítására az ő fiai s a magyar király leánykái között házasságot szerezzen. Nagy Lajos király e terv valósításához már 1372 februárius 20-án hozzájárult, elkiildé a nevezett nádort és vele Telegdi Tamás érseket, kit herczegnek és tanácsosának nevez,

7) Boroszlóba, hogy az egyezséget a császárral megkössék. Velők érkezett Boroszlóba János szentszéki követ is. De mert időközben Erzsébet császárné Prágában, márczius 13-án harmadik fiával lebetegedett, férje, a császár összes vendégeivel Prágába sietett, hol az egyezkedéseket folytatták és úgy fejezték be, hogy Zsigmond a császár másodszülött fia feleségül veszi Nagy Lajos valamelyik leányát. Károly császár azt is kívánta azonban, hogy Nagy Lajos szövetségét a bajor herczeggel föloldja. Nagy Lajos, noha egyebekben szívesen hozzájárult volna a követei által kötött családi egyesüléshez, becsületével nem találta megegyezőnek, hogy a bajor herczegeket cserben hagyja, míg a császár barátságosan ki nem egyezett velők. Miután ez megtörtént, tudjuk, hogy Zsigmond, brandenburgi herczeg, a császár fia, eljegyeztetett Nagy Lajos király (akkor már, minthogy időközben Katalin meghalt, idősb) leányával, Máriával.

8) Minthogy pedig időközben a háború a Balkán-félszigeten meg nem szűnt : Nagy Lajos király követei útján értesítette a pápát, hogy a törökök ellen, kik a római keleti birodalmat, Romániát, Bolgár- és Ráczországot elpusztították, hadat készül indítani ; a pápa pedig e hadjárat érdekében bullát adott ki, fölhítta Nagy Lajost, hogy a törököt Konstantinápolvon túl űzze, keresztes háborút ') Aldásy, 147. sz. regestája a Tört. Tár 1895. évf. 13. lapján, de hibás kelettel. — Theiner, Hung. TI., 125. 131. 2) Theiner, Hung. II.. 99., 129. 3) Theiner, Hung. II., 154. 4) Knauz, Szent-benedeki apátság, 75. 5) Az oklevél eredetije a prímási levéltárban, kiadta Fejér, CD. IX/IV.. 409—418. V. ö. Az eszterg. káptalan magánlevéltár 1. f., 5. ny., 40., 44., 45. sz. — 9. f., 3. ny., 9. sz. — 40. f., 4. ny., 14. sz. ^ De Telegdi Tamásnak nem, a mi annál föltünőbb, minthogy hasonló esetekben V. Orbán, ki nem feledte Tamás érseket (Theiner, II., 99.) hacsak a jelen esetben az esztergomi érseknek küldött levél a vrtikáni levéltárban el rem kallódott. ') Principem et consili rium nostrum, s a ki — úgy látszik, — a nádorral tartott. 8) Fejér. CD. IX/IV., 389. seqq.