Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Országgyűlés 1351-ben

232 Esztergom vármegye őstörténete. 281 és megemlékezvén hű engedelmességökről és őszinte kedvkeresésökről, melyekkel a mi és országunk minden ügyiben, jó és rossz napjainkban, különösen pedig mikor a mi kedves testvérünknek, Jeruzsálem és Sziczilia boldog emlékezetű királyának, kinek kegyetlen meggyilkoltatása majdnem az egész világ fölháborodását idézte elő, ártatlan vére kiontását akartuk megbosszúlni, velünk Szicziliába jővén, és magokat a szerencse változásainak és személyök veszélyeztetésének törhetetlen hűséggel és rettenthetetlen bátorsággal kitevén, fölségünknek kedvét keresni és magokat előttünk kedvesekké tenni igyekeztek : óhajtásokat mintegy megelőzni és kedvöket tölteni akarván, hogy őket a hűség hasonló müveire és önfeláldozásra serkentsük, II. András királynak, a mi kedves ősünknek és elődünknek arany pecsétjével megerősített, minden gyanútól ment oklevelét jelen levelünkbe szórúl-szóra átírván, az abban kifejezett összes szabadságokkal együtt elfogadjuk, helybenhagyjuk és megerősítjük." Keszei Miklós a fősúlyt gyöngéden a király hálájára helyezi, a miért a nemzet őt nápolyi hadjárataiban teljes odaadással szolgálta, mintha ez volna egyedüli indító oka, hogy a nemzet óhajtását mintegy megelőzte és csak mellékesen fejezi ki azt a reményét, hogy hasonló odaadással fogja szolgálni ezután is. Van ebben egy kis szépítés. Csaknem másfél éve, hogy Nagy Lajos elhagyta a szicziliai háború színhelyét seregestül, csupán némi helyőrséget hagyván hátra, melv azonban ekkorig sem érkezett vissza. Tehát kissé későn gondolt a nemzetnek tartozó hálájára — csak akkor, midőn tőle új és tetemes áldozatot kívánt : téli hadjáratot a litvánok ellen ! Nem szándékozom Nagy Lajos érdemeiből egy szemernyit is levonni. Talán nem is ment oly simán az aranybulla megújítása, mint azt a Keszei szerkesztette levélből kitetszik. Nagy Lajos bölcs és igazságos uralkodása alatt talán nem is volt szükség az aranybullában foglalt ősi szokásból eredő ősi jogok és szabadságok biztosítására ? Ám annál nagyobb szükség volt arra, hogy mentül biztosabb alapot nyerjen a honvédelem, hogy a vitézlő rend terhein könnyítsenek, birtokát az ősiség helyreállításával megóvják s a hadi adó behozatalával szolgálatra mindinkább képessé tegyék ! S ebben találom Nagy Lajos 1351. évi törvényezikkelyeinek fő jelentőségét ; ebben a király, Keszei Miklós és társai bölcseségét, hogy az arany bulla hátán a vitézlő rend, a nemesség, a nemzet jogait (és az azokkal járó kötelességeit) megszabták. Azt világosan látjuk, hogy az 1351. évi törvény megadta a nemességnek a képességet, hogy királyát mentül készségesebb hűséggel szolgálhassa ; azt a törvényt azonban nem ismerjük, mely a nemesség hadi kötelezettségét pontosan előírta. Hogy ily törvénynek is kellett lennie, magából a dolog természetéből is következik, hisz ha a király (állam) a módját megadja a nemességnek a honvédelemre, okvetetlenül meg kellett határoznia az ellenszolgálmányt, az előnyökkel és kedvezményekkel járó kötelezettséget. Csakugyan ismerjük Nagy Lajos királynak l

Tng vármegyéhez intézett rendeletét 1365-ből, melyben meghagyta ,,az összes főpapoknak, apátoknak, prépostoknak, perjeleknek, s egyéb egyházi személyeknek, nemkülönben a főuraknak, ispánoknak, várnagyoknak, nemeseknek, birtokosoknak és bármely rangú és sorsú embereknek, kik régtől fogva hadba szállani kötelesek valának, hogy közönségesen és egyenként lovakkal, fegyverekkel és a hadviseléshez szükséges egyéb eszközökkel ellátva" meghatározott helyen és időben egybegyűljenek.

1) Mikor keletkezett a törvény, mely a hadkötelezettséget pontosan meghatározza, nem tudjuk; valószínűleg már I. Károly idejében ; de — úgy látszik, — oly terhet rótt a nemességre, hogy Nagy Lajos király és tanácsosai szükségesnek látták az úrbéri kilenczed behozatalával mind inkább képessé tenni honvédelmi kötelessége teljesítésére. Az erre vonatkozó törvény így szól : „Mindennemű jobbágyunktól, szántó-vetőktől és szőlőmívelőktől, legyenek azok szabad vagy bérfizető helységek lakói, kivévén a kulcsos, fallal kerített városokat, kilenczedet szedetünk mi és a királyné, és meghagyjuk, hogy a főurak és nemesek hasonlóképen mívelkedjenek ; a főpapok és jobbágyokkal bíró egyházi személyek, miután a tizedet beszedték, szintén szedessék be a kilenczedet, hogy módjokban álljon nekünk hívebben szolgálniok s ekkép tisztességünk gyarapodjék." Ezek után legparányibb kétségünk se lehet arról, hogy az 1351. évi törvények, főleg az ország hadi képessége emelését czélozták, —közvetetlen a küszö!) M. Tört. Tár, II, 186.