Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - A litvániai hadjárat

232 Esztergom vármegye őstörténete. 279 továbbá, mivel a nevezett hitetleneketa megtérítéstől kivált a püspöknek, főesperesnek és lelkésznek adandó dézma tartja vissza, ez alól fölmentessenek. — A pápa a király szándékát nemcsak helyeselte, de óhajtásához képest biztosául kiküldötte Keszei Miklóst, hogy nevében ez ügyet rendezze. A kúnok és társaik megtérése, mint erről V. Orbán pápa 1364. évi leveléből alkalmilag értesülünk, hamarosan és jól sikerült.

1) Viszont VI. Kelemen pápának szintén volt kérése Nagy Lajos királyhoz (1351 augusztus 1), melynek istápolására Keszei Miklóst is fölhítta. Előadjuk az esetet, mely a Laczkfi András vajda és királyi helytartó parancsa alatt álló apuliai magyar hadi nép érdeméül irandó fel. E magyar hadak, mint a pápa írja, „valamely esetlegesen keletkezett összetűzés alkalmával" foglyul ejtették Sanseverino Roger trikariai grófot. Kéri tehát szabadon bocsátását. A pápa megkereséséhez képest valószínűleg Laczkfi András is közbejárt a királynál, ki a fogoly szabadon bocsátását elrendelte, mint erről VI. Kelemen pápának Keszei Miklóshoz 1352 febr. 13-án intézett hálaadó soraiból értesülünk.

2) Ugyanakkor (1352 febr. 5.) Miklós zágrábi püspököt más kitüntetés is érte, mely a pápa nagyrabecsülésének és különös bizalmának volt a jele. Megköttetvén ugyanis a béke Szicziliára nézve a pápa s a magyar király között, Nagy Lajos azért folyamodott, hogy ő, a főpapok, papok és keresztesek, minden rangú és rendű világiak, kik a Sziczilia elleni támadásban fegyverrel vagy tanácsosai részt vettek, föloldozást nyerjenek mindamaz egyházi és világi büntetések alól, melyekkel a pápák rendeletei azokat sújtották, kik Szicziliára törtek. A pápa meghallgatta e kérelmet, megbízta Garai János veszprémi és Keszei Miklós zágrábi püspököt, hogy a föloldozást mindazoknak, kik esküvel fogadják, hogy Sziczilia békéjét ezentúl zavarni nem fogják, az apostoli szentszék nevében megadhassák.

3) Közben (1351 június, július és augusztus) Nagy Lajos király személyesen hatalmas sereget vezetett Kázmér lengyel király segítségére a litvánok ellen. A hadjárat győzelmesen végződött. Nagy Lajos király elfoglalta Galicziát. Lodomeriát és mélyen behatolt a litvánok birodalmába,

1 mire Kieystut, a litvánok nagyfejedelme, alázatosan békéért esedezett. A békét Kont Miklós közvetítésével 1351 augusztus 15-én megkötötték. A litvánok fejedelmei esküvel fogadták, hogy ők és minden népeik megkeresztelkednek, s valahányszor kell, saját költségükön a magyar király hadába szállanak, püspökségeket alapítanak országaikban, kölcsönösen szabad kereskedést biztosítanak, Kieystut pedig Budáig kíséri Nagy Lajos királyt s ott megkeresztelkedik. Három napig csakugyan kísérte is, de azután eltűnt. Igen röstellette a fölsülést Nagy Lajos király s elhatározta, hogy a jövő 1352. év elején legott új hadjáratot indít a litvánok ellen és megbosszúlja Kieystut álnokságát. Úgy látszik, ez elhatározása :{három év alatt immár a harmadik, nagy költséggel járó hadjárat megindítása, nem csekély gondot okozott neki. Részt vett-e Keszei Miklós a litváni hadjáratban ? [annak nyomát mindeddig fölfödözni nem lehetett, sőt, minthogy Nagy/Lajos távollétében anyja uralkodott az országban, valószínű, hogy a nádor és kanczellár az ő rendelkezésére visszamaradtak. Azt azonban kétségbe vonni nem lehet, hogy a király gondját a jövő évi hadikészültségre nézve Keszei Miklós oszlatta szét. Nagy Lajos király eddigi nagyobb hadjáratai (Zára fölszabadítására,. Nápolyba, Litvániába s ezekhez számították Erzsébet anyakirályné nápolyi és római útját) külső sikert igen, de számbavehető eredményt nem mutattak föl, noha tömérdek költségébe kerültek úgy az államnak, mint egyeseknek. És habár Nagy Lajos király bőkezűen jutalmazta a neki tett szolgálatokat, a főurak közül, kik saját költségükön állították ki zászlóaljaikat, anyagilag nem egy megrokkant,, a vitézlő köznemesség pedig, mely kedvét lelte a hadviselésben, szívesen szolgálta hazáját és szeretett királyát, szintén nem győzte már annak költségeit, hisz három ló meg egy csatlós kellett legalább egy vitézhez, melyek fölszerelése, ellátása és zsoldja fölülmúlta a közbirtokos nemes átlagos jövedelmét és megjegyzendő, hogy ez alkalommal voltaképen nem is tartozott vele, minthogy a király hadai az országon kívül jártak A litváuiai hadjárat. M Supplic. Clem. VI. a. X. f. 67. — Theiner. Hung. I, 197. II. 59. a) Theiner, Hung. I. 799, 811. 3) Theiner, Hung. I, 806. M&gya rorszá# Vármegyéi és Városai: Esztergom vármegye. 15-