Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - A keszei adománylevél

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 276 A keszei adomány levél. kozhatunk, hogy Miklósunk annak a barsmegyei nemzetségnek ivadéka, melyből a Baláni, Sági, Sárói, lévai Cseh családok kiágaztak, — nem mintha ez állítását képtelenségnek tartanok, hanem mert azt eleddig megokolva nem találjuk. Valamelyest nyom ugyan a latban, hogy Miklósunk mint a zágrábi püspök proximusa, Sárói Bede fia Péter helyett tizenöt márka dénárt fizetett,

1) de a „proxismus"e helyt, mint többnyire, sógort is jelenthet, és Sárói Bede fia Péter, a püspök, később érsek, vérrokonai között elő nem fordúl. Ahhoz pedig, hogy Nagy Lajos király Miklósunkat, a barsmegyei Keszővel megajándékozta, még kevesebb következtetést fűzhetünk, minthogy ez alapon a dunántúli Nagymákfa, Oszkó, Mihálócz stb. birtokok adományából meg azt a következtetést vonhatnók le, hogy a Gerseiek családjához tartozott. Vagy a hontmegyei Atagyarmata és Tárnok-Lőrinczháza birtokok után, melyeket szintén Nagy Lajostól kapott, hontinak tarthatnók. Azonban Nagy Lajos király barsmegyei, tudtunkra első adománya után joggal nevezhetjük V. Miklós esztergomi érseket Keszeinek, minthogy Kesző birodalmába beiktatták s az kétségtelen tulajdona lett. A főpapokat az időben ugyan még nem volt szokás birtokaikról nevezni ; de ha III. Miklós esztergomi érseket dörögdi birtokáról Dörögdinek, IV. Miklóst vásári birtokáról Vásárinak helyesen nevezzük, joggal hívhatjuk V. Miklóst keszei birtokáról Keszeinek, annál inkább, minthogy e név közkeletű lett és az a Keszei Mihály,

2) kit VI. Incze pápa 1359 május 18-án nyitrai kanonoknak kinevezett és beiktatását Miklósunknak, már mint esztergomi érseknek meghagyta, alighanem az érsek atyafia volt. Valamint származásáról, úgy Keszei Miklós ifjú koráról sem sokat tudunk. A mit tudunk, azt főleg Nagy Lajos királynak 1365 februárius 15-én kelt, keszei adományát megerősítő jeles alakú leveléből tudjuk.

3) E levelében előadja Nagy Lajos király, hogy kedvelt híve, Miklós esztergomi érsek és örökös ispán, udvari kanczellár, előtte megjelenvén, négy oklevelet mutatott föl : egyet néhai (Szécsényi) Tamás országbírónak a barsmegyei Keszőre vonatkozó ítélőlevelét, továbbá három egybehangzó kutató-levelet az esztergomi, a budai káptalantól, nem különben a garamszentbenedeki konventtől, ugyanama birtokra vonatkozókat, esedezvén, hogy azokat s az azokban foglaltakat jóváhagyni és részére, valamint Leukó nevű unokatestvére (fratris sui patruelis) — nemkülönben ennek Tamás és Mihály fiai s örökösei részére jeles alakú levélben, új pecsétjével megerősíteni méltóztassék. Nagy Lajos király az érsek óhajtásához képest a neki bemutatott leveleket átíratta. Tamás országbíró Budán, 1351. augusztus 1-én kelt levelében emlékezetül hagyta, hogy Miklós zágrábi püspök a király színe elé járulván és előadván hűséges szolgálatait, melyeket gyermekségétől fogva, kezdetben Károly királynak, azután Nagy Lajos királynak szakadatlanul végzett, oldalától nem távozván,— fölkérte tőle a barsmegyei Kesző (Kezew) nevű királyi birtokot a maga, nemkülönben kisöcscsei : Lőrincz testvérének fiai, Mihály és János, azonképen Erzsébet nővérének János nevű férjével nemzett Péter fia és ezek maradékai részére. A király hajlott a zágrábi püspök esedezésére, és minthogy a szokásos törvényt is megtartani szokta, átküldé az esztergomi káptalanhoz Czudar (Zwdor) György apródját levelével, hogy a hely színére menvén és a szomszédokat összegyűjtvén, a birtokot megjárja, a régi határdombok mellé újakat állítson, s ha ellentmondás nem nak a szőlősi plébánia-javadalmat adja, melyet ez időszerint Miklós, köznéven (cognomento) Abbis, nyitrai választott püspök elfoglalva tart. Némi nehézséget okoz, hogy 1350 januárius 28-án Miklós már nem választott nyitrai, hanem kinevezett zágrábi püspök volt, és az így megüresedett nyitrai püspökséget ugyanaz napon (1350 januárius 11.) épen maga a folyamodó nyerte el. Da ezen a nehézségen átesünk azzal a nem kifogásolható föltevéssel, hogy a folyamodvány sokkal előbb érkezett a pápai kanczelláriába, mely azt jelen alakjába megrövidítette és határozathozatal végett a pápa elé terjesztette. Sokkal nagyobb nehézséget okoz, hogy az „Abbis" szó előttem ismeretlen. Úgy tetszik, se nemzetségi, se családi, se valamely illetőségi helyről nem kölcsönzött név ; alighanem ragadványnév, melynek azonban jelentősége a rendelkezésemre álló szótárakban (Bartal. Maigne) elő nem fordul. Legközelebb áll hozzá az Abbicomes, mely név alatt azon világi urakat (comeseket) értették, kiknek a királyok apátságokat és egyéb egyházi javadalmakat (in commendam) adtak. De ez a vulgo név reá, legfeljebb talán átvitt értelemben illik.» *) Fejér, CD. IX/TII, 512. 2) Michael Hendini de Kezen Áldásy regestáiban Tört. Tár, 1895. évf. 275. lap. 3) E levelet a gróf Tholdalagi család koronkai levéltárából Szádeczky Lajos t. barátom szíveskedett részemre lemásoltatni, a miért fogadja e helyt is köszönetemet.