Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Jägerndorfi Pál követségei

232 Esztergom vármegye őstörténete. 288 kívül írták, mert a szilárd jellemű királyról ilyellent mondást föl nem tehetett, mégis mindenre, a miszent, esedezik neki, hogv hajtassa végre, a mit követei megbízatásukhoz képest elrendeltek.

1) Mi volt ez ? Hamisítvány e levél nem lehetett ; Nagy Lajos tudta nélkül sem írhatták, minthogy a király, miként Guidó bíboroshoz írt levelében előre jelzé, csakugyan elküldötte új megbízó-levéllel új követét Jágerndorfi Pál, választott gurki püspök személyében, hogy fölülvizsgálja mindazt, a mit Garai János és társa végzett, A minthogy állítólag csakugyan mindent megvizsgált, rendben talált és a király nevében megerősített.

2) Lehet, hogy besúgás történt, mely bizalmatlansággal töltötte el Nagy Lajos királyt. S ez esetben, főleg ha az okiratok egymásutánját tekintjük, Jágerndorfi Pálra gyanakodhatnánk. De ezt sem teszszük, minthogy találunk más megfejtést is, ha nem ringatjuk magunkat abban a naiv hitben, hogy midőn Nagy Lajos királytarra bírták: utasítsa vissza a pápától fölajánlott 300.000 forint hadi sarczot (későbbi fölfogás szerint a fogoly herczegek váltságdíját), csupán csak nagylelkűségére hivatkoztak. Annak a háromszázezer forintnak megfizetése szinte elviselhetetlen teher lett volna a háború és járvány miatt iszonyúan megviselt Szicziliára. A pápa ezt jól tudta, leveleiben ismételve érintette ; érezte ezt, midőn kezességet vállalt amaz összeg pontos fizetésére. Talán számot is vetett azzal a kellemetlen lehetőséggel, hogy egyelőre neki kell majd födöznie a mindig pazarló Giovanna királynő tartozását, A gondolat tehát, hogy készpénzfizetés helyett néhány évre átengedi a magyar királynak a magyarországi egyházi tizedet, mentő gondolat lehetett számára, melyhez a magyar politikusok annál szívesebben járultak, minthogy a papi tized esetleg több is lehetett ama 3Ö0.000 forintnál, melynek visszautasítására a nagylelkűség fényével övezte királyunkat, czélja pedig a magyar koronától elidegenített némely részek visszahódítása lett volna. A nehézség — úgy tetszik. —abban rejlett, hogy a pápa magyarországi tizedjövedelmét nem akarta négy évre átengedni, a mi szokatlanul hosszú határidőnek látszott, kisebb határidő pedig nem felelt volna meg a czélnak, melyre magyar részről ezt a jövedelmet szánták. Hogy tehát a békét már türelmetlenül áhító pápa engedékenységét siettessék, valószínűleg azért Íratták ama királyi levelet, mely a béke végleges megkötését újabb halasztással fenyegette. A pápai levelek kelte teszi e föltevésünket elfogadhatóvá. 1352 július 9-én értesíté VI. Kelemen a nápolyi királyi párt, hogy Pál, gurki püspök, a magyar király követe megerősítette mindazt, a mit János veszprémi püspök és társa ígért és rendelt ; hat nappal később, azaz július 15-én pedig azt írta a magyar királynak, hogy a minap megjelent színe előtt e ezélra különösen megbízott követe, Pál, gurki püspök s előadta a bíborosok gyülekezetében (consistoriumában), hogy az eskűszegő tatárok és egyéb hitetlenek országába és országához tartozó részekbe törtek és újra betörni szándékoznak. E pogány népek visszariasztására a király máris tömérdeket költött a múltban és valószínűleg még többre lesz szüksége a jövőben. Ennélfogva alázatosan esedezett a gurki püspök, hogy Magyarországnak és a hozzá tartozó területeknek összes, a pápát megillető jövedelmeit bizonyos időre a magyar királynak átengedni méltóztassék. A pápa nem vonakodott ezt a kérést teljesíteni. ,.Hogy szembetűnően meggyőződjél, — írta Nagy Lajos királynak, — mennyire kedves dolog ránk nézve, hogy óhajtásaidnak megfeleljünk, ha Isten engedi, eleget tegyünk, tudomásodra hozzuk, hogy összes kéréseidet meghallgatás kegyében részesítettük. Névszerint átengedjük részedre Magyarország s a hozzátartozó terület egyházi jövedelmeinek tizedét, folyó évi november 1-től számítandó négy éven át, noha ilyen hosszú időre még soha egy fejedelemnek sem adtuk meg ezt. Ugyanekkor a pápa a félhitűektől elfoglalandó területeket előre is Nagy Lajos királynak adományozta.

3) Világos az előadottakból, hogy valamint Jágerndorfi Pál kijelentése között, melylyel a békekötést ratifikálta és a papi tized átengedése között nem sok idő telt el, úgy az összefüggés e két tény között kétségtelen. A pápa teljesíté a magyar király kérelmét, viszont a magyar király betölté a pápa óhaját, a do ut des, facio ut facias, régi elv szerint. Theiner, Hung. I. 813. ded. 1352 május 28. 2) Theiner, Hung. I, 814. ded. 1352 július 9. 3) Theiner. Hung. I. 815. — Fraknói : MO. egvh. és pol. összeköttetései a római szentszékkel I, 236. — Fejér, CD. IX/II., 169.