Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - A zágrábi püspökség - A nápolyi hadjárat kudarcza - A magyar birodalom megerősítése

232 Esztergom vármegye őstörténete. 277 De térjünk vissza Vásári Miklóshoz. VI. Kelemen pápa Vásári Miklóst, midőn 1349 márczius havában nála volt, választott és megerősített nyitrai és kijelölt (postulatus) zágrábi 'püspöknek czímezte. A dolog úgy esett, hogv Piacenzai Jakab zágrábi püspök Budán, 1348 október 16-án elhúnyván,

1) Nagy Lajos király a zágrábi püspökségre Vásári Miklóst jelölte ki, de azért a pápa zágrábi püspöknek még se nevezte ki, minthogy időközben Harkácsi István kalocsai érsek, ki egyházi jövedelmeit Avignonban élvezte, szintén meghalt, és Vásári Miklós immár nem a zágrábi püspöki, hanem a kalocsai érseki széknek lett jelöltje (1349.) A pápa választott kalocsai érseknek czímezi is, de kinevező bullát a kalocsai érseki székre ez alkalomból nem ismerünk. Talán meg sem írták, mert még abban az évben, 1349 vége felé, a Telegdi Csanád halálával, az esztergomi érseki szék is megüresedett, s VI. Kelemen pápa Avignonban, 1350 januárius 11-én, Vásári Miklós „választott kalocsai érseket", a nagy Csanád kisöcscsét nevezte ki esztergomi érseknek.

2) Az utódokra nézve pedig a következő intézkedés történt : Vásári kineveztetvén nyitrai püspöknek, utóda az esztergomi főegyházi prépostságban Keszei Miklós, a királyi kápolna ispánja lett. Ugyanő volt kiszemelve nyitrai püspöknek, midőn Vásári Miklós kalocsai érseknek vala megválasztva. — Piacenzai Jakab halála után Laczkfi Dénes tinnini püspököt helyezték át Zágrábba, de alig egy hónapig bírta e javadalmat, melyet VI. Kelemen pápa 1350 januárius 11-én kelt bullája értelmében a kalocsai érsekséggel kellett fölcserélnie. •— Laczkfi Dénes helyére Zágrábba ugyí ne napon, t. i. 1350 janiárius 11-én, Keszei Miklós nyitrai püspök került, kit Nyitrán szintén e napon Szigeti (de Insula, alias de Frankló) István váltott föl.

3) A nápolyi hadjárat, melyben a magyar nemzet szeretetből királyi háza iránt, lelkesedéssel vett részt, kijózanította a magyar politikát intéző hazafiakat. Be kellett látniok, hogy Magyarországnak Nápolyban nincs mit keresnie. Nemcsak a tenger, de az idegen hatalmak egész tömege, főleg a pápa és Velencze állotta a magyar uralom útját Olaszországban. — I. Károly magyar király eszméje, secundo geniturát létesíteni Apuliában, mely születési jogon őt illette, elfogadható volt, a mennyiben fia Endre, majdan Nápoly királya, segíthette volna a magyar állam érdekeit, hogy megvalósuljon a magyar királyok büszke czíme, mely Dalrrácziát, Horvátországot, Rámát, Szerbiát és Bolgárországot is névleg felölelte. (Galicziát, Lodomeriát és Ivúnországot e helyt hallgatással mellőzzük). De Endrét, mielőtt tényleg király lett, meggyilkolták, fia csecsemő-korában meghalt, István herczeg pedig e föladatra nem mutatott hajlandóságot. Nagy Lajos király tehát elég könnyen lemondott ez immár kalandosnak mutatkozó vállalatról, melyben őt a középkorban divatos vérbosszú is sarkalta, jóllehet atyja eszméjét tovább is ápolta elsőben, midőn Erzsébetet, István úr árváját, egy nápolyi berezegnek feleségül adta, azután, midőn leányának, Katalinnak, egy franczia Anjou jegyesének iparkodott a nápolyi trón örökségét biztosítani, végre midőn Durazzói Károlyt haddal és pénzzel segítette, hogy Nápolyt elfoglalhassa. — Anyja, Erzsébet királyné, másik főintézője a magyar politikának, ki egész lelkével Lengyelországon csüngött, liasonlólag letett, — nem ugyan a gyűlöletről, melylyel Johanna királynő iránt mindvégig viseltetett, de — arról a gondolatról, hogy Nápoly koronája a magyar koronával egyesíttessék. A magyar főurak pedig visszatértek régi eszméikhez, melyeket — nincs kétség benne, — ők kölcsönöztek I. Károly királynak és a melyek foganatosításra Nagy Lajos királyt is megnyerték : hogy tudniillik a magyar birodalom régi határait állítsa vissza s alkotmányát tartsa épségben. I. Károly király e föladatnak Csehországgal és Ausztriával szemben megfelelt, midőn a Csehország és Ausztria által elfoglalt végvárakat és határterü- i leteket visszafoglalta. Nagy Lajos is, mindjárt megkoronáztatása után, elbánt a horvátokkal és a havasalföldi vajdával, Rámára vagyis Bosnyára szintén rátette kezét ; most tehát Dalmátországra került a sor és Szerbiára, mely Velenczét Daln átország birtokában segítette, Bosnya ellen fenekedett és a magyar király A zágrábi püspökség. A nápolyi hadjárat kudaroza. A magyar birodalom megerősítése. *) Tkalcic Monum. eppatus Zagr. II., 7. 2) Theiner. Monum. Hung. I., 775. 3) Hogy V. ^Miklós esztergomi érsek voltaképen Keszei, hogy a Frankló vagy Frankó név I stván, később kalocsai érseket illeti, azt Wertr.er Mór dr. kutatásai derítették ki.