Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Esztergom a nápolyi hadjáratban
232 Esztergom vármegye őstörténete. 259 ezek a magyar király odaadó szolgálatára. Ily biztató előzmények után a kiráh végre elindult Olaszországba. Vásári püspök Tamás öcscsével, az udvari vitézzé szintén kísérte. Hálás elismeréssel vallja meg végül Nagy Lajos király, hogy mindeneket úgy talált, mint azt Miklós püspök jelenté, s ennél fogva kivált neki köszönheti, hogy jó siker követte hadjáratát. 1) Kellő részletességgel megírtuk Nag\ Lajos király ez első olasz útját, mely Visegrádról 1347 november 11-én kiindulván, ugyanaz év deczember 23-án Aquilában érte el ezélját. Megírtuk ez első hadjárata eseményeit, eredményeit, a magyar diplomaczia fényes tevékenvségét, azt a — mondhatnók — legfényesebbet is, melyet a nyitrai választott püspök és követtársa, Pelsőczi Böbék György heves-újvári ispán Avignonban 1349 februárius és márczius havában kifejtett. — Ez alkalommal arra kérte a pápát, hogy rokonának, Béli Bekő fiának, Tamás egri egyházmegyei kispapnak az esztergom-szenttamáshegyi prépostságot adományozza, melyet eddig Böbék Domokos élvezett, kit a pápa három héttel előbb az egri prépostságra előléptetett. A pápa hozzájárult Miklós püspök kérelméhez, mindazonáltal Böbék Domokost tovább is szenttamási prépostnak találjuk, mint ilyen 1350-től 1356-ig helytartója volt Vásári Miklós érseknek; 1356-ban szepesi prépost lett, 1361 július 31-én csanádi, 1373 február 23-án váradi püspöknek neveztetett ki, meghalt 1374 október 31-én. 2) Másik kérése az volt, hogy káplánját, a piacenzai illetőségű Surdisi (Surdus, de Surdis) Domokos fia János, zágrábi javadal mas kanoniát kapjon, mindamellett hogy kántor-kanonok a császmai társas káptalanban és javadalmas kanonok a piaoenzai Szent Antal-egyházban. Hajlandó azonban a császmai kántorságon túladni, mihelyt a zágrábi egyházban valamely méltóságra, vagy tisztségre szert tesz. 3) — Ez az első történeti adat, mely Surdisi Jánosról, utóbb váczi, majdgyőri püspökről, legutóbb (1376—1378.) esztergomi érsekről szól, mert az csak gyanításunk, — habár nem alaptalan, — hogy a szóban forgó Jánost Piacenzai Jakab zágrábi püspök hozta Magyarországba, illetve Zágrábba. E helyt alkalmasnak lát juk följegyezni, mily részt vett Esztergom városa a nápolyi hadjáratban. Alig szenved kétséget, hogy itt is találkoztak, kiket az általános lelkesedés a királyi zászlók alá vitt, hogy a szép Itáliában fegyveres szolgálatot végezzenek. Mégis a város, mint község, nem fegyverrel, hanem hadi költséggel járult a nápolyi hadjárathoz. Bírjuk Nagy Lajos király két levelét egy leveles mintakönyvből ugyan csak, de több mint valószínű, hogy azokat Esztergom városához intézte. Első levelében azt írta a király, minthogy eltökéllett szándéka ártatlan öcscse kiontott vérét megbosszulandó, Isten segítségével, némely főurakkal, vitézekkel és csatlósokkal a tengeren túlra, Olaszországba indulnia, de mivel e hadjárat a nagy távolság miatt tetemes költséggel és nagy kiadással jár : édes anyja, Erzsébet királyné, az ország főpapjai és főurai érett tanácsával azt határozta, hogy a király és királyné összes városai és a váraikhoz tartozó szabad helységek módjok és telietségök szerint kisebb-nagyobb segélyt nyújtsanak, a mint azt rájok hites biztosok kivetni fogják. Minthogy pedig (Esztergom) városa a királyi városok között alapításától kezdve fővárosnak tekintetik, a miért, valamint boldogult atyja, úgy ő is bőséges kedvezményekben részesítette, rendeli, hogy Esztergom városa hadi költség czímén zsoldosok jutalmazására négyszáz márkát jó garasokban, vagy arany forintokban késedelem nélkül fizessen. A város igen megijedt e taksálásra. Elismeri ugyan, hogy a hír az ország valamennyi városai fölé emeli, de tényleg másként áll a dolog. Gyakori tűzvészek, a sokszoros dér és fagy a szőlőkben a lakosoknak tetemes veszteséget okoztak, úgy hogy a szűkölködő nép nagy része, értesülvén a tömérdek hadiadóról, kivándorolni készül. Legalázatosabban esedezik tehát a tanács, boldogult atyja és saját lelke üdvére kéri a királyt, hogy a városra kivetett hadi adót (collecta) rendkívüli kegyelemképen felére, azaz kétszáz márkára leszállítani kegyeskedjék, nehogy a szegény lakosok a várost elhagyván, máshova menekülni kénytelenek legyenek. 1 L Esztergom a nápolyi hadjáratban. Turul, i. h. — Chronicort, Estense (Muratorinál XV, 442.) 2) Supplic. Clem. VI. a. VII., p. III., fol. 206. — Theiner, I. 771. — Anjouk. Okmt. V., 52.), 555. \ I., 249—521. — Pirhalla, szepesi préposts. 54. — Eubel. Hierarchia cath. 3) Supplic. Clem. VI. a VIII., p. III. f. 210.