Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - A székesegyház újjáépítése

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 236 lom feküdt, bástyáit és tornyait is, melyek elavulás és elődei gondatlansága miatt rombadűléssel fenyegettek, gondosan kijavíttatta. A beomlott tornyokat fölépíttette, befödette és mindeneket csinosan megújíttatott. Ezenfölül számos új, magas és erős tornyot építtetett, ezek között a vár kevésbbé védett oldalán (a Szent-Tamás hegye felé) a többi tornyot magasságban és erősségben meghaladó bástyát emeltetett, mely az összes erődítményeket minden tekintetben meghaladta. Ezt födött és rovátkás erkélylyel (solario et meniano) megerősítette és ékítette. És jóllehet e vár számos tornya miatt bevehető immár nem vala, azt a Dunáig terjedő fallal még inkább megerősítette és biztosította. A régtől fogva elhagyott és lakatlan érseki palotát nagy gonddal szintén restauráltatta, két oldalára kecses kápolnákat építtetvén. Végre a váralját, a mai vízivárost, ugyancsak megerősíttette, szilárd falakkal és tornyokkal körülövezte és elnevezte Németvárosnak, valószínűleg azért, mert németekkel telepítette meg. E váraljban több templomot is építtetett és minden szükségessel ellátott. — Nagy Lajos király is bámulattal volt eltelve e csodálatos alkotású mű szemléleténél. Az összes magyar templomok mintájának mondja, mely, mint a rózsa liliomok közül, piros fénnyel tündöklik E hasonlathoz kétségkívül a süttői csiszolt vörös márvány, melyből a templom épült, adta az eszmét. Azonban Csanád hálát nem aratott e mindenektől megbámult nagy művével. Irigység búrjánzik nagy emberek nyomában, mely, míg ezek életében mint a kigyó hason csúszik, azután halkan sziszeg, végre az önzéstelenség hazug mezében minden erejével vakmerően tépi babéraikat. János és Demeter, Csanád negyedik és ötödik utódai az érseki széken, pört indítottak a nagy érsek emléke ellen, a miért Püspökit, Velkenyét és Dézsmástelkét elidegenítette az esztergomi egyháztól azon a czímen, mert sem a király, sem a pápa nem engedte meg ama törzsvagyon elidegenítését, a káptalan se járult hozzá, a mi nyilván valótlanság volt. De mert Demeter barátja, Garai Miklós nádor 1379-ben hozott ítéletével igazat adott nekik, elvették ugyan a Telegdiektől a mondott birtokokat, de azért Demeter érsek úr vonakodott visszaadni azt a 400 márka garast, melyeket félszázad előtt készségesen átengedtek az esztergomi székesegyház újjáépítésére, hisz a kései unokák nem tudták bebizonyítani, ha vajon Csanád érsek csakugyan ama 400 márkát fordította-e székesegyházára ? A káptalan tagjai, kik tanúi valának a nagy érsek mívelkedésének, elhúnytak már, s az egyetlen, ki erről tanúságot tehetett volna, maga a vádló volt. Gúnyosan hivatkoztak is reá a károsúltak. A gúnyt zsebrevágta, a hol visszatartotta a 400 márkát is, mint a hogy erre Garai Miklós nádornak 1380-ban hozott ítélete föl is jogosította.

1) Ha valakinek annyi rendes és rendkívüli kiadása van, mint az esztergomi érsekeknek általában, s főleg Csanád érseknek volt, annak a sok kézen elkallódott bevételek rendezéséről és biztosításáról okvetetlenül gondoskodnia ellett. Az esztergomi érsekség bevétele fekvő birtokainak legtöbbnyire a jobbágyoktól beszolgáltatott hasznán kívül, főleg a tizeden alapult. Igen ám, de a fekvőségek egyes részeit, különösen a középponttól távolabb esőket, kapzsi szomszédok, nem ritkán az érsekek ellentállása nélkül, talán hallgatag beleegyezésével is, elfoglalták, a jobbágyokat a magok szolgálatára késztették, míg végre jövedelmük az érsekség részére teljesen elapadt. Még több visszaélés keletkezett a tizednél. A tizedet az erre kötelezettek hol kereken megtagadták, hol különféle kiváltságok alapján fölmentve hitték magukat alóla,, a mi pedig befolyt, az sok kézen akadt meg, minthogy a tizedet, hol az egészet, hol negyedrészét, hol tizenhatodát különféle testületeknek vagy egyeseknek engedték át a főpapok. így esett, hogy ez a főövedelem, — a régi példabeszéd szerint — mint a vaj, mely egyik tenyérről a másikra kerül, hol teljesen, hol nagyrészt elolvadt, míg rendeltetése helyét megközelítette. Csanád érseknek nagy jogtudományára, magasztalt élelmességére és erélyére volt szüksége, hogy a saját és egyháza számos baján segítsen. Nagy óvatossággal tette ezt. Mindenek előtt a pápától rendeletet eszközölt ki, melyben a pápa, mintha önként tenné, megbízza az egri és veszprémi püspököket, hogy az esztergomi érsekség fekvőségeit, továbbá a tizedeket és más jövedelmeket, melyeket az érsekek hol élethossziglan, hol nagyobb időre, néha némi bér melBizonyítják ezt az eredeti oklevelek, melyek a rozsnyói püspökség levéltárában őriztetnek. Továbbá a Bécsi Krónika (Fontes domest. II., 238.) — Theiner, Monum. Hung. I., 474., 527., 532. 587. 601. — Fejér, CD., VIII/IV., 194. IX/I , 227. 281. —