Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Boleszló érsek

214 Esztergom vármegye őstörténete. 229 helyeket kaptak, valamelyes szőleik is lehettek ; de az idők viszontagságai következtében ezeket is elhagyták, a falu tehát lakatlanná vált. Most, hogy az országos rend kezdett helyreállani, gondoskodott róla a káptalan, hogy új lakók telepedjenek Örménybe. Gyülekeztek is némelyek, kik egy községet alkotván, a káptalantól a következő jogokat nyerték : A birói tisztet a prépost és káptalan, illetve, ha vérontás fölött kellett bíráskodni, a káptalan nevében az uradalmi tiszt viselte. Kisebb, félmárkát meg nem haladó ügyben ők maguk, valószínűleg a falu nagyja elnöklete mellett ítélkeztek. — Ha pörös ügyük volt nemes emberek jobbágyaival, városi polgárokkal, vagy vendégnépekkel, a községbeliek tanúskodása elégséges volt ; nem kellett idegen tanúkat keresniök. — Ha valamely esztergomvárosi embernek volt panasza ellenök, a ki bizonyítani nem tudott, hanem rájok hagyta, hogy esküvel tisztítkozzanak ; esküjöket egy márka erejéig csak úgy elfogadták, mint bármely városi ember esküjét. Ennyi volt az örményiek joga. Kötelezettségök pedig régi szokás szerint az volt, hogy karácsonykor kappanokat és bort, húsvétkor tojást és bort tartoztak beszolgáltatni a prépostnak, káptalannak és tisztjeiknek az idők járása és tehetségek szerint. Ellenben a községökre kivetendő királyi adót (collecta regalis) csak felében fizették. Az örménjáek és a Szent Domokos temploma körül megtelepült káptalani új-falubeliek két mészárszéket is nyithattak, de e két mészárszékben, tekintettel a városi mészárszékekre, csupán juh-, kecske- és sertéshúst vághattak. E jogért minden vasárnap két dénár értékű pecsenyehússal kedveskedtek az uradalmi tisztnek, miként ezt a pégyeni (szintén egyik káptalani falu) nép tette. — Ha valaki az örményiek vagy újfalusiak közül egyenes utódok közül meghalt, az örökösök csupán 40 dénár illetéket fizettek. A kertcserére vonatkozó levél ezt tartalmazta : A káptalannak a hévvíz (a jelenlegi fürdő-vendéglő ?) alatt volt egy kertje, helyesebben : gyümölcsöse és háztelke, melyet sövény kerített. Ezt a területét bérbe adta a Sz. Ágoston remetéinek évi félmárka haszonbérért. E kert mellett az árok partján, tehát a régi vágóhíd átellenében, házhelyek is voltak a káptalani jobbágyok részére. A szóbanforgó kertet átengedték a káptalaniak a remetéknek mindenkorra és tőlök cserébe a következő fekvőségeket kapták : 1. egy kertet Szebbellében (in Scebhlib), melyet a remeték az Esztergomban elhalt Pleuser Kuncztól örököltek ; 2. egy fél szigetet, mely Hurth földhöz tartozott, a Prinzer Szeifrid malma szomszédságában ; ez a Latka Miklós után maradt a remetékre ; 3. Egy malom-helyet a Garam mellett, Kövesden, melyet szintén a nevezett Prinzer hagyott a remetéknek ; 4. Végre a Bodak Pál kúriája házhelyét, mely a dömösi és esztergomi káptalan birtokai között, a Sz. Domokos temploma, illetve a káptalani Újfalu felé, a Szőkekúria mellett feküdt, mely az időben a Csenkéké volt, kik azt Csenk Miklós özvegyétől, Bodak Pál nővérétől vették.

1) Látni való ebből, hogy egy kert, melynek nagyságát körülbelül tudjuk, az időben elég értékes volt Esztergomban. Ugyanezt, azaz a városi telkek becsét tanúsítja, hogy néhai Dankos ispán fia László, esztergom-városi polgár, a káptalani telek után, melyen háza állott, évi három frtot (% márkát) fizetett bér és az úri jog elismerése czímén (titulo census et fundi) a káptalannak. Gyermek Teofil (dictus Puer) prépost s az esztergomi káptalan sem késett az árvaságra jutott főegyház számára új érseket választani, a mint ezt a Gentilis bíboros és szentszéki követtől, alig egy évtized előtt kihirdetett választási szabályok elrendelték. A káptalan közvetett választást ejtett meg ; választottúl Boleszló toszti (jelenleg Porosz-Sziléziában) herczeg, diakónus és a krakkói egyház iskolás kanonokja került ki, kit Károly király nem egy levelében kedves sógorának czímezett. Ez a Boleszló tehát Károly király első feleségének, Máriának, Kázmér bitumi (beutheni) és tessini (tescheni) herczeg leányának legidősb fivére volt. Hitelesen 1289 januárius 10-én fordúl elő legelőbb és így hozzávetőleg negyven évesnek vehetjük az újonnan választott érseket. Csak sejtjük, hogy ama Boleszló opuli (oppelni) prépost, kit 1308 május 8-án a padovai egyetem rektorául említenek, ő volt. Ellenben biztosra vehetjük, hogy Károly király, még inkább harmadik felesége, Erzsébet, Lokietek lengyel király leánya sürgették kedves rokonuk választását, melynek sikerültében nagy része lehetett Teofil Boleszló érsek. Knauz. Monum. eccl. Strigon. II., 611., 614., 664., 697., 708. 778. Magyarország Vármegyéi és Városai: Esztergom vármegye. 12