Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - I. Béla - Salamon - I. Géza király - Szent László - Kálmán

196 Esztergom vármegye őstörténete. 202 I. Béla. Salamon. I. Géza királj Szent László H Kálmán. A németek felett kivívott diadal után csak rövid ideig élvezhette Esztergom a béke áldásait. Endrének ugyanis fia született, Salamon, a kinek részére a koronát biztosítani igyekezett. A viszály e miatt csakhamar kitört közötte és fivére, Béla herczeg között, mely küzdelem folyamán Endre trónját és életét veszítette. Endre halálával Béla herczeg lépett a trónra. Béla 1060 deczember 6-án megkoronáztatván magát, a belbéke csakhamar helyreállott, de ekkor hazánkat ismét Németország felöl fenyegette veszedelem. 1063 elején az ifjú IV. Henrik gondviselői ismét egy Magyarország elleni hadjárat tervével foglalkoztak. Béla azonban, hogy a vérontást megakadályozza, alkudozásba kezdett bocsátkozni a németekkel. 4 Mialatt a követek ide-oda jártak, azalatt mindkét részről erélyesen folytak a hadikészülődések ; a király, hogy személyesen szervezze az ellentállást, Dömösre jött, honnan a határszélekre akart menni. Mielőtt azonban tovább utazhatott volna, dömösi kúriájában a királyi széke összeroskadt alatta ; hívei félholtan vitték az ellenség elé, mely most Mosont vette ostrom alá, s itt, még mielőtt a németek Mosont elfoglalták volna, Béla kiadta lelkét. (Pauler Gyula i. m. I. 144—145.) Béla halála után, német befolyással, Salamon került a trónra, a ki Esztergomot választotta székhelyéül. Béla fiai meghódoltak Salamonnak, de azért bármennyire is igyekeztek az ország jobbjai a király és a herczegek között az egyetértést megszilárdítani, a viszály magva szét volt hintve, melyet Salamon gonoszlelkű tanácsosai, közöttük Vid ispán tőlük telhetőleg növelni igyekeztek. A kölcsönös bizalmatlanság folytán mind a herczegek, mind Salamon fegyverkeztek. 1073-ban már-már kitört a belháború, de ekkor még egyszer sikerült a kibékülés. A király és Géza herczeg Esztergomban összejöttek, majd mindegyik 8—8 főemberével egy közeli Dunaszigetre hajózott, a hol hosszas tanácskozás után megkötötték a békeszerződést. (Millenn. Tört. II. 90.) Az 1074. év elején kardélre került a dolog a király és a herczegek között. A mogyoródi csata az utóbbiaknak biztosította a győzelmet. A nemzet I. Béla fiát, Gézát kiáltotta ki királynak, Salamon pedig Pozsonyba menekült. IV. Henrik, hogy pártfogoltját ismét visszahelyezze a trónra, 1074 nyarán Pozsony felől betört ;az országba, s előbb a Garamig, majd Csata és Garamkövesd között átkelvén a folyón, Váczig nyomult előre, de azután, eleség hiján, csakhamar vissza kellett fordulnia ; az emberek éhen haltak és a lovak is majdnem mind elpusztúltak, így azután szeptember végére Henrik ismét Wormsban volt. (Millenn. Tört. Il/lOOlap.) Géza még a mogyoródi csata előtt fogadalmat tett, hogy győzelem esetén szentegyházakat építtet. 1075-ben alapította a garamszentbenedeki monostort, melynek Esztergom vármegyében is több birtokot adományozott. I. Géza halála után (1077.) az ország Lászlót választotta királylyá. Mivel Salamon a pápa és IV. Henrik között kitört harcz miatt nem remélhetett többé segítséget Németországból, színleg kibékült Lászlóval, de azért folyton mesterkedett ellene, míg végre a király elfogatta és Visegrádon elzáratta. 1083-ban kiszabadúlt fogságából, a mit azzal hálált meg, hogy a bessenyőket betörésre bírta. 1085 után többé nem hozott vészt a hazára ; nyom nélkül eltűnt, további sorsát homály fedi. Lászlónak nem lévén utóda, a trónt öcscse, Kálmán örökölte, a kinek azonban ifjabb testvérével, Álmossal kellett megküzdenie. Almos már Szent László uralkodása alatt előkelő szerepet vitt a közéletben ; László király neki szánta a koronát, de Kálmán idősebb lévén, Álmos kénytelen volt helyét neki átengedni. A kölcsönös bizalmatlanság következtében, 1098-ban fegyverre került a dolog a testvérek között ; bár híveik rábeszélésére ekkor fegyverszünetet kötöttek. Kálmán dalmátországi hadjárata után ismét kitört közöttük a viszály. A mint a béke nagynehezen helyreállt, Álmos 1108-ban a Szentföldre zarándokolt, majd onnan visszatérve, hogy jóságos cselekedetet gyakoroljon, Esztergom és Visegrád között, Dömösön egyházat és monostort alapított Szent Margit tiszteletére, mely czélra számos birtokot és házhelyeket adományozott. Az építkezések már 1108-ban annyira előrehaladtak, hogy az egyházat fel lehetett szentelni. A felszentelési ünnepségekre Álmos herczeg meghívta Kálmán királyt is. Környezete azonban valami merénylettől tartván, a felszentelési szertartás