Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Nemzetségek - Géza

196 Esztergom vármegye őstörténete. 195 mely a szláv belu, (fehér), melléknévből származott; Kirva, eredeti szláv szó, krivu gyökből, annyit tesz, mint ferde, görbe ; Piszke, alighanem a szláv pések szóból vette nevét, a mely a.nnyi, mint durva szemű homok. A szláv plésu, (kopasz), szóból alakult a Pilis helynév is. Germán eredetű Kesztölcz, mely az 1169. évi oklevélben Keszthelez, 1418-ban pedig Kesztheolcz alakban fordul elő ; megfelel az elzászi Kestenholz névnek, mely geszfcenyefát jelent, ó-germán eredetű a Marót név is, mely a Marhold, vagy Marolt névnek egyszerű variánsa. (Borovszky Samu : A Honfogl. Tört. 69—70.) Az elfoglalt területet a magyarok legott birtokukba vették. A Duna mindkét partja, mely gazdag volt legelőkben, alkalmas letelepülési helyül kínálkozott, de vizeinél fogva is nagyon kedvezett a magyarok ősi foglalkozásának, a halászatnak. A fennmaradt adatok is igazolják, hogy sohasem volt a magyar halászat oly virágzó,' mint a honfoglalást követő századokban. Midőn II. Béla'megerősítette a dömösi monostor jogait és kiváltságait, elrendelte, hogy a helembai halászok egy héten át 90, nagyböjt idején pedig mindennap 30, tehát évenként 1200 darab halat tartoznak a monostornak beszolgáltatni ;ez az egy adat is mutatja azt a nagy halbőséget, mely a honfoglaló magyarokat a nagy vizekhez csábította. A vármegye területe, egészen addig, míg a rengetegek kezdődtek, egyaránt alkalmas területül kínálkozott a letelepedésre. Ez az oka, hogy ebbea a kis vármegyében aránylag oly sok törzsökös magyar nemzetség nyomaira akadunk, melyek már az első foglalás jogán szereztek birtokokat. Ezek közé tartozik a Baár-Kalán (Bor) nemzetség, melyet a krónikák a hét vezértől származó nemzetségekkel egyenrangúaknak tartanak, sőt Anonymus, Béla király névtelen jegyzője, e nemzetség ősatyját, Ondot, a hét vezér közé sorozza. E nemzetség ősi birtoka az Esztergomtól délnyugatra eső Sáp, régebben Űr-Sáp (ma Orsáp puszta) volt ; egy 1248-ban kelt oklevél szerint, Pósa fia Nána, e nemzetség sarja, Sápnak, és a nemzetség többi ősi birtokainak ötödrészét bírta. (Karácsonyi János : Magyar Nemzetségek I. 139.) Szintén az előkelő nemzetségek közé tartozott a Zovárd nem, melyet Kézai, Léi vezértől származtat, míg a névtelen jegyző szerint a nemzetség őse Zovárd, Álmos vezér unokaöcscse volt. E nemzetség a Duna mindkét partján szerzett birtokokat ; így övé volt Nyergesújfalu, Karva, Bikal és Radvány, de később még újabb adományokat nyert, így 1267-ben Lábatlanra, 1268-ban Dunamócs egy részére. Kétségtelen ősi nemzetségek közé tartozik a Sártiván-Vecsenem is, melynek ősi fészke a Duna partján, a Karva és Csenke közötti Sártiván, vagy rövidítve, Sartván helység volt ; továbbá a Tardos nemzetség, melynek egyik ága, a Torda, Köbölkúton volt birtokos; erről Kézai krónikája is megemlékezik. E nemzetség egy 1266-ban kelt oklevél szerint, Bajót környékén bírt földesúri joggal. Ősrégi eredetű a Szák nemzetség is, mely II. Géza királytól (1141—1162.) nyert birtokokat Somogy vármegyében. E nemzetség Süttőn, (régente Sédtő), volt birtokos. Sőt még az ősi Koppán (Katapán) nemzetségnek is voltak birtokai Esztergom vármegye területén, nevezetesen Bajom helységben, míg a Szemerék ősi birtokai a vármegye éjszaknyuga.ti szomszédságában terültek el. A bánliidai véres ütközettől, (907 július 6-án, mely alkalommal a bajor sereg teljesen megsemmisült,) számított 90 év alatt mélységes homály borul a vármegye történetére. A külföldi kalandozások számos jó vitéz életébe kerültek, a németországi nagy vereségek letörték a nemzet virágát ; egész nemzetségek vesztek el az öldöklő háborúkban. Az elpusztúlt nemzetségek birtokai a fejedelem kezére szállottak, mert csak így tudjuk megmagyarázni, hogy Szent István az ország szívében, Esztergom környékén is nagykiterjedésű javakat adományozott az egyháznak és a jövevény lovagoknak. A külföldi kalandok alatt számos pap és szerzetes került a magyarok hadifogságába, a kik nagyobb műveltségüknél fogva, kétségkívül hatással voltak uraikra. A kereszténység magva már szét volt hintve Pannoniában. Mikor Géza 972-ben atyját a fővajdaságban követte, a meghódolt szlávok között már mindenütt el volt terjedve a kereszténység. Géza nagyvajda 973-ban megengedte a Püigrim passaui püspöktől küldött papoknak a térítést, sőt néhány év múlva, háza népével együtt, ő is felvette a keresztséget. Ekkorra a nagy vajda már áttette székhelyét Esztergomba, Székesfehérvár környékéről, a hol egykor Árpád ütötte fel sátorát. Nemzetségek. Géza. Magyarország

1 vármegyéi és Városai: Esztergom vármegye. 10